A magyar vállalkozások továbblépésének korlátai

„A tipikus magyar vállalkozó, Monori Sándor portréja kapcsán egy olvasónk a következőkre hívta fel a figyelmet: »Arra figyeljetek, hogy ezek világtendenciák. Az építőipar mindenütt ilyen. Ilyen a vendéglátás. Ilyen az agártámogatásokból élő, nagyüzemi mezőgazdaság stb. stb. És nagyon ilyen a minden jogszabályt áthágó élelmiszeripar. Ismétlem, mindenhol.« Való igaz, kis céget vinni mindenhol nehéz kenyér. Az állam kiszámíthatatlan, az üzleti partnerek kíméletlenek, az ember mindig csak buherál. Ennek univerzális voltát jól illusztrálja a szabad vállalkozás szimbolikus figurája, Han Solo fuvarozó esete. A fenti számok azonban arra utalnak, ebből a szempontból Magyarország tényleg más hely, vállalkozni itt tényleg nehezebb, mint szomszédainknál. A magyar vállalkozás nehézségeit három fő okra vezethetjük vissza:

A globális és a lokális gazdaság kettőssége

Az államműködés problémái: a túlzott bürokrácia és a magas adók

A formális, legális működést támogató intézmények gyengesége(...)

Olyan államműködés alakult ki, ahol a vállalkozások nem a stabilitás és a játékszabályok őrzőjét látják a hatóságokban és a szabályokban, hanem nehezen viselhető terheket és kockázatokat. Az állami intézményekkel kapcsolatos elégedetlenség régóta az egyik gyenge tényező a nemzetközi versenyképességi rangsorokban. Az adminisztratív terhek Magyarországon a nemzeti össztermék több mint 10 százalékára rúgnak – ha a bürokratikus ügyintézés idő és erőforrásigénye akkora lenne, mint az uniós átlag, a magyar cégek 2000 milliárd forintot takaríthatnának meg. Ez olyan tehercsökkenés lenne a számukra, mintha az általános forgalmi adó kulcsa 27-ről 9 százalékra csökkenne.

Az állami elvárásoknak nem csak drága megfelelni, az összesnek egyszerre megfelelni szinte lehetetlen. Sok hatóság fontos és hasznos eszköznek tartja a túl szigorú szabályokat: ezek segítségével tudják rászorítani a cégeket, hogy komolyan vegyék a hivatalt, teljesítsék annak informálisan megfogalmazott elvárásait. A könyvelő például nem csak a papírmunkát végzi el, ő segít abban is, hogy mennyi adót kellene fizetni. Az építési engedélyt intéző tervező, vállalkozó nem csak azt tudja, melyik szakhatóság miért felel, ő tudja azt is melyik helyen milyen technológiai megoldással nyerhető meg legkönnyebben a hivatal.

Ezek a problémák az egész gazdaságot sújtják, csak a kisebb cégeket jobban. Ennek több oka is van. Egyrészt nem sokkal kevesebb a papírmunka az adózással, egy beruházás engedélyeivel, ha kisebb a cég. Másrészt, egy külföldi vállalat több száz fős üzeméért az államapparátus egésze küzd a potenciális külföldi telephely ellen – figyel, segít, nagyvonalú. Harmadrészt, a globális hálózatban működő cégek olyan eszköztárral rendelkeznek az állammal szemben, amit egy kis cég nem tud alkalmazni: az ő projektjeik mérete mellett már megfizethetőek a hatósági labirintusokban sokszor a hivatalnokoknál is jobban mozgó drága szakértők, vagy képesek abba az országba szervezni egy tevékenységet, ahol egyszerűbb, olcsóbb az állam.

Így a drága, nehézkes és kockázatos állam gyakran versenyhátrányt okoz a hazai kis cégeknek. Ebből egyenesen következik a kurucos attitűd: a munkánál sokszor fontosabb a hivatali küzdelem; ahol lehet ott jobb a hatóságok számára nem láthatóan szervezni a működést; csak óvatosan szabad idegen terepre merészkedni, új dologba belevágni.”