Kövér nem minden gesztusára büszke

Bevált az Országgyűlés új ülésezési rendje: valamelyest bővültek a kormány ellenőrzésének eszközei és kiszámíthatóbb lett a törvényhozás működése – erről Kövér László házelnök pénteken este beszélt az M1 műsorában.  A 2010-2014-es ciklus során „meglehetősen feszített tempóval” több mint 800 törvényt fogadott el a parlament, ehhez pedig kellett egy olyan sebesség, „amire korábban még a rendszerváltozás első négy esztendejében sem volt példa” – mondta. Hozzátette, koránt sincs olyan nyomás ma már a képviselőkön és a bizottságokon, mint korábban, és az előző ciklusbelinél kevesebb és kisebb terjedelmű indítvánnyal kellett foglalkoznia a törvényhozásnak az elmúlt egy évben. 

Az új parlamenti munkarend szerint két hétre fogadják el a napirendet a képviselők, szavazások és viták azonban csak az első héten vannak. Kövér László arról is beszélt, hogy a parlament működését nem érintette, a kormányoldal mozgásterét viszont szűkítette a kétharmados többség megszűnése; megesett, hogy az ellenzék azért nem szavazott meg egy amúgy érdemben nem kifogásolt előterjesztést, hogy megleckéztesse a kormányt, de az is, hogy szakmai alapon támogattak egy indítványt. 

A Fidesz kilencvenes évekbeli és az ellenzéki erők mostani parlamenti fellépése közötti különbségről szólva a házelnök kijelentette, „kétségkívül feszegettük a meglévő kereteket, de azokat nem akartuk lebontani, ledönteni, áthágni”. Hozzátette, „nem minden megmozdulásomra, gesztusomra vagyok én sem büszke”. Saját önreflexiós készségükre utalva arról beszélt, „nem is mondhatja senki, hogy az elmúlt 24 évből az a 12, amikor a Fidesz ellenzékben volt, botránypolitizálással telt volna el az ellenzék részéről, vagy az ellenzék, amiben a Fidesz (...) egy idő után meghatározó erő volt, azzal töltötte volna az idejét, hogy ellehetetlenítse a kormánykoalíció működését”. 

Az általa inváziónak nevezett tömeges illegális határátlépésekről szólva Kövér László kijelentette, „nem a magyar polgári berendezkedés, nem a magyar polgári társadalom van veszélyben, hanem annak az európai keresztény civilizációs kerete; egész Európa van veszélyben, és annak részeként van veszélyben Magyarország is”. Kérdésre válaszolva arról is beszélt, az elmúlt negyedszázadban nem érezte, hogy „a baloldalban valóságos igény lett volna arra, hogy feladja a '90 előtt illegitim módon megszerzett hegemón pozícióit”. 

Kitért arra is, hogy „Magyarországon a Jobbik nem valós alternatíva, egy valóságos lehetőség az emberek számára, hogy az elégedetlenségüket kifejezzék a fennállóval szemben (...), de abban a tekintetben nem valóságos alternatíva, hogy bárki ettől a párttól Magyarország jövőjére vonatkozó értelmes elképzeléseket, pláne majd egy gyakorlatba átültethető kormányzást várhatna”.