József Attila a Dunánál – új helyén a költő szobra

A zsibsik már észre vették?

Mindenkinek van egy József Attila képe, de ez korántsem egyforma. Az enyém ilyen: " Talán dünnyögj egy új mesét fasiszta kommuniznusét mivelhogy rend kell a világba, a rend pedig arra való, hogy ne legyen a gyerek hiába és ne legyen szabad, ami jó" Ez a Világositsd föl gyeremeked című verséből való. Épp ideje lenne ezt megtenni.

A DUNÁNÁL A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. Alig hallottam, sorsomba merülten, hogy fecseg a felszin, hallgat a mély. Mintha szivemből folyt volna tova, zavaros, bölcs és nagy volt a Duna. Mint az izmok, ha dolgozik az ember, reszel, kalapál, vályogot vet, ás, úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el minden hullám és minden mozdulás. S mint édesanyám, ringatott, mesélt s mosta a város minden szennyesét. És elkezdett az eső cseperészni, de mintha mindegy volna, el is állt. És mégis, mint aki barlangból nézi a hosszú esőt - néztem a határt: egykedvü, örök eső módra hullt, szintelenül, mi tarka volt, a mult. A Duna csak folyt. És mint a termékeny, másra gondoló anyának ölén a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen és nevetgéltek a habok felém. Az idő árján úgy remegtek ők, mint sírköves, dülöngő temetők. """A rakodópart alsó kövén ültem,"" nem a felső rakparton!!!!!!!

atyaég, a nácik belelőtték attilát a dunába!