József Attila a Dunánál – új helyén a költő szobra

2013. november 17. 12:32

Mintegy tíz méterrel került közelebb a rakparthoz és a Dunához József Attila szobra a fővárosi Kossuth téren.

2013. november 17. 12:32

Helyére került József Attila szobra a fővárosi Kossuth téren – írja az Urbanista Wachsler Tamás, a Steindl Imre Program vezetőjének internetre feltöltött képei alapján. 2011-ben nagy tiltakozást váltott ki, hogy a tér rekonstrukciójának részeként elmozdítják korábbi helyéről Marton László alkotását, többek közt versmaratonnal demonstráltak a döntés ellen.

A szobor mintegy tíz méterrel került közelebb a rakparthoz és a Dunához. A kompozíciónak egyelőre még csak a főalakja került a helyére, a többi része később kerül oda.

A műalkotást ihlető, A Dunánál című József Attila-vers első versszaka:

„A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.”

Összesen 112 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
antioxi
2013. november 17. 19:08
A zsibsik már észre vették?
berzsian56
2013. november 17. 17:48
Mindenkinek van egy József Attila képe, de ez korántsem egyforma. Az enyém ilyen: " Talán dünnyögj egy új mesét fasiszta kommuniznusét mivelhogy rend kell a világba, a rend pedig arra való, hogy ne legyen a gyerek hiába és ne legyen szabad, ami jó" Ez a Világositsd föl gyeremeked című verséből való. Épp ideje lenne ezt megtenni.
kjkj945
2013. november 17. 17:43
A DUNÁNÁL A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. Alig hallottam, sorsomba merülten, hogy fecseg a felszin, hallgat a mély. Mintha szivemből folyt volna tova, zavaros, bölcs és nagy volt a Duna. Mint az izmok, ha dolgozik az ember, reszel, kalapál, vályogot vet, ás, úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el minden hullám és minden mozdulás. S mint édesanyám, ringatott, mesélt s mosta a város minden szennyesét. És elkezdett az eső cseperészni, de mintha mindegy volna, el is állt. És mégis, mint aki barlangból nézi a hosszú esőt - néztem a határt: egykedvü, örök eső módra hullt, szintelenül, mi tarka volt, a mult. A Duna csak folyt. És mint a termékeny, másra gondoló anyának ölén a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen és nevetgéltek a habok felém. Az idő árján úgy remegtek ők, mint sírköves, dülöngő temetők. """A rakodópart alsó kövén ültem,"" nem a felső rakparton!!!!!!!
Száraz furmint
2013. november 17. 17:16
atyaég, a nácik belelőtték attilát a dunába!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!