A két hegymászó május 20-án a biztonságos visszatérésüket kockáztatva, délután hatkor ért fel a Kancsendzönga csúcsára. Ezzel azt vállalták, hogy éjszaka ereszkednek vissza a legfelső táborba.
A 8000 méter feletti magaslat a halálzóna, ahol két éjszakát töltöttek élelem és víz nélkül. A harmadik éjszaka után már biztossá vált, hogy nem jönnek le a hegyről.
Ahogy azt az Index is írja, a 8000 méteres magasságban a halált már nem a megtalált testek jelzik, csak onnan tudható a tragédia, hogy a hegymászó többet nem kerül elő. Erőss, és társa Kiss valahol a 8000 méteres zónában maradt: vagy kimerültségükben összerogytak és megfagytak, vagy lezuhantak a tábor felett kezdődő meredek, sziklás rámpáról. A magyar hegymászás legnagyobb alakja tűnt el ezzel.
Frissítés
„Ha Zsolték a sátrakban nem voltak, rádión nem jeleztek, látni nem lehet őket a négyes tábor feletti csúcsrészeken sem, akkor ott vége! 23-a van, ennyi időt nem lehet kint tölteni 8000 méteren, úgy legyengülve pláne. Ebbe bele kell törődni” – fogalmazott az alaptáborban tartózkodó Kollár Lajos, akinek beszámolóját Vincze Szabolcs juttatta el az MTI-hez.
Közlése szerint ugyanott folyik még egy közös mentés, a koreai csapat 2 serpája és egy mászója van komoly bajban. „Zsoltékat meg kellene találják, ha élnek, de nyomuk sincs! Közös az érdek, de nem találják. A koreaiak a négyes egyik sátrában vannak! Onnan kell őket lementeni! Ők még élnek! Még! Holnap reggel el kell hagyjuk az alaptábort, itt a monszun a sarkunkban. 5-6 nap múlva érünk Katmanduba!” – írta Kollár Lajos beszámolójában.