Izraeli nagykövet: nem lehet tolerálni a Baráth Zsoltéhoz hasonló nyilatkozatokat

Günter Grass: Amit ki kell mondani Miért hallgatok, hallgatom el régóta, ami nyilvánvaló: hadgyakorlaton gyakorolják; s melyhez minket, túlélőket, jobb híján lábjegyzetként csatolnak. A jogosnak vélt első csapás kiirthatná az amúgy egy szájhős leigázta, szervezett ujjongásra ösztökélt iráni népet, csupán azért, mert úgy vélik, hogy atombomba előállítására képes. De miért tiltom meg magamnak, hogy nevén nevezzem azt a másik országot, amely évek óta növeli – jóllehet titokban − nukleáris potenciálját, csak épp figyelő szemek nélkül, mert őt nem szabad vizsgálni? E tény általános elhallgatását, melynek én is alávetettem magam, nyomasztó hazugságnak és kényszernek érzem, amely büntetéssel fenyeget, mihelyst figyelmen kívül hagyják; az ítélet szokványos: „antiszemitizmus”. Most azonban, hogy hazám − melynek példátlan bűneit újra és újra felhánytorgatják – ismét és csupán üzleti megfontolásból (igaz, ékesszólóan: jóvátételként elkönyvelve) Izraelnek újabb tengeralattjárót készül szállítani, méghozzá olyat, hogy a mindent elpusztító robbanófejeket oda irányíthassák, ahol egyetlen atombomba létezése sincs bizonyítva, s bizonyítékként csupán a tőle való félelem szolgál, most kimondom, amit ki kell mondani. De miért hallgattam eddig? Mert úgy véltem, származásom, melyre letörölhetetlen szeplő tapad, tiltja, hogy ezt a tényt nyilvánvaló igazságként Izraelről feltételezzem, melynek elkötelezett híve vagyok és maradok. Miért csak most mondom, vénségemre, fakuló tintámmal: Izrael atomhatalomként veszélyezteti az amúgy is törékeny világbékét? Mert ki kell mondani azt, ami holnap talán már késő, azért is, mert mi – németként, elég teherrel a vállunkon –, olyan bűnt követnénk el, amely előre látható, s ezért bűnrészességünk alól semmilyen szokásos kibúvóval ki nem bújhatunk. Bevallom: azért nem hallgatok tovább, mert torkig vagyok a Nyugat képmutatásával, s remélem, sokan mások is megtörik a hallgatás csendjét, s felszólítják a látható veszedelem okozóját, hagyjon fel az erőszakkal, s ahhoz is ragaszkodnak majd, hogy mindkét ország kormánya engedélyezze: az izraeli atomerőt és az iráni atomerőműveket egy nemzetközi hatóság akadálytalan és állandó ellenőrzés alatt tarthassa. Csakis így lehet segíteni mindenkin, izraelieken és palesztinokon, sőt, az őrülettől megszállott térség összes lakóján, kik örök ellenségeskedésbe összezárva élnek, − s végső soron saját magunkon is. (fordítás: szilajcsiko.hu) Íme a Német író verse Magyarul. Hát igen ezért is megkapta már a maga antiszemitázását szegény, pedig ő is csak a szín tiszta igazságot írta le.

Igen és a szlovák társadalomnak is nyilvánvalóvá kellene tennie, hogy elítéli a hungarofóbizmust, mégis rendre olyan pártoknak ad bizalmat, amelyek eköré építik mondanivalójukat.

Zsidók! Nácik szappant főztek a holtestekből. Lámpaernyőt készítettek a bőrükből! Volt olyan szökőkút hogy vér buzgott belőle! Ezek ugye tények nem hazugságok?

Le vagyok maradva, eddig azt hittem ti azt akarjatok buntetni ha TAGADNAK gyilkossagot... vagy nem?