Azt csinálni, amit nem szabad? Marketingesek vitája a BarCampen

„Etikus lájkolás” címmel is tartottak kerekasztal-beszélgetést szerdán a Barcamp Web 2.0 Smyposiumon. Novák Magdolna, a neten Zencsaj néven ismert marketingszakember és Berényi Konrád, az Onlinemarketing blog írója egymástól teljesen eltérő álláspontokat ütköztetett. Talán csak a moderátor felvezető kérdésére adott válaszuk egyezett: arra, hogy mennyi mindent lehet lájkolni, illetve hogy miről is érdemes beszélni lájkolás címszó alatt, úgy reagáltak: a legfontosabb a page-ek lájkolása. „Ez egy nagyon egyszerű véleménynyilvánítási mód, ami másfél-két évvel ezelőtt jelent meg, de egyre inkább érdemes óvatosan bánni vele” – mondta ezzel kapcsolatban Novák.

A hallgatók ezt követően megtudhatták, létezik etikus és nem etikus lájkolás is, ami az egyes vállalati profilok követését illeti. Berényi azért megjegyezte, mivel ő alapvetően marketinges, lehet hogy amit ő etikusnak gondol, azt mások nem. „Etikus, az, ami erkölcsös” – válaszolt Novák, hozzátéve: „én is marketinges vagyok, de én nem minden áron próbálom megszerezni az ügyfeleket”. Szerinte a partnernek tudnia kell, hogy adott cég milyen értékekkel rendelkezik, és nem szabad őt becsapni. „Csak azt lehet mutatni, amit később el is lehet érni.”

Bár a moderátor Végvári Imre itt megpróbálta levonni azt az általános következtetést, miszerint „etikus az, ami nem veri át a felhasználót”, Berényi ezt nem fogadta el. Az onlinemarketinges szerint ez alapján a reklámok kétharmadát ki kellene dobni a szemétbe. Példaként a Spar áruházláncot népszerűsítő James Bondot hozta fel, megjegyezve: nem érzi úgy, hogy az etikátlan lenne. Zencsaj úgy látta, ez sarkítás. „A reklám mindig érzéssel ad el valamit – ezzel nincs is semmi gond –, de ha egy teljesen más irányvonalat határozol meg a vásárlónak, mint amit a végén kap, az nem elfogadható” – vélte.

Szinte minden reklám átverés

Berényi szerint a Facebook-pagek esetében érdemes elkülöníteni a „név nélküli” kis cégek és a „nagyok” csoportját. Úgy vélte, az etikusság fogalma másként vonatkozhat az egyes kategóriákra. „A két csoport viselkedése lényegesen eltérő, és amit a nagyoknál nem érzünk etikusnak, az a kicsiknél még beleférhet.” Megismételte: „a reklámok 90 százaléka nettó becsapás, de nem érzem, hogy ez jelentős probléma lenne”.

Végvári Imre felvetette: ha van egy lájkolónk, akkor azzal már tudunk valamit kezdeni, akárhogy is szereztük. „Csinálnátok olyan kampányt, ahol nem azt mondjátok a látogatóknak, amit később kaphatnak?” – kérdezte ennek kapcsán. Novák válaszában elmondta, nem tartja etikusnak, de üzleti megfontolásból sem döntene így „mert attól, hogy bekerülsz a lájkolt page-ek körébe, még nem történik semmi”. Szerinte ezzel ugyanolyan módon lehet elveszíteni a fogyasztót, mint amikor online hirdetéssel csalják azt egy weboldalra, ahol nem kapja meg azt, amit a banner ígért. Az ilyen lájk így nem hasznosul, és üzletileg sincs értelme. Egy másik aspektusból szemlélve Novák azt is elmondta, ezzel olyan lájkszámot mutatna fel ügyfelének, amiről nemcsak ő, de az okos partner is tudná, hogy nem áll mögötte elég valós személy.

Berényi ugyanakkor arról beszélt, ők nem kötnek szerződést lájkszámra, „de ennek van egy piaca, meg lehet mondani, hogy X ezer forintért ennyi lájkot kérünk”. A lájkgyűjtő technikákról szólva újra elmondta: vannak olyan módszerek, amik szerinte nem etikátlanok, mások szerint viszont igen. Példaként egy sportszer-értékesítő áruházlánc és egy tévécsatorna megállapodását idézte fel, ahol a lájkolók a műsor miatt lájkolták a sportszer-kereskedő Facebook-oldalát. Novák szerint, ha ez „úgy volt a felületen, hogy gyere a boltba, mert itt vásárol a sorozat összes szereplője, akkor a kampány tökéletes”. Hozzátette azonban: „ha olyan volt, hogy gyere, és megtudod, hogy edzenek a sztárok, majd erről semmi sem szerepelt az oldalon, az nem etikus”.

Indián nevünk

Decemberben lett népszerű az a Facebook-alkalmazás, amely a felhasználó véletlenszerűen generált indián nevét árulta el. Az applikációról később kiderült: az egy ékszerüzlet igencsak sikeres reklámkampányának részeként futott. „Az indián név játék definíciónk alapján nem etikus lájknak minősül, sőt valószínűleg még az egyszerű marketingesnek is elkezd tikkelni tőle a szeme, de tagadhatatlan: a cég elért vele valamit” – mondta a moderátor, majd feltette a kérdést: 944 ezer nem etikus lájk is értéktelen üzleti szempontból?

Zencsaj szerint az indián név-lájk egyértelműen nem értéktelen, de a nagy szám ellenére nem tartja jó döntésnek egy ilyen módszer alkalmazását. „Lehet, hogy megszedik magukat, de hosszú távon nem éri meg, hiszen akár ki is zárhatták volna őket a közösségi médiumról” – mondta. Berényi azt tudatta, hogy a játék „semmi személyes adatot nem kért el, a közbeszéddel ellentétben emailcímet sem”. Közölte továbbá, hogy ugyanezt az alkalmazást más országokban is használták – még a design is pontosan ilyen volt –, de ahol a játék emailcímet kért, ott a Facebook letiltotta működését. „Ahogy ezt Magyarországon megoldották, az a médium szabályzataival sem ütközött tételesen” – húzta alá a szakember. Berényi leszögezte: az alkalmazás nem ígért mást, mint hogy megmondja az indián nevünket, és meg is mondta. Ezzel szemben Novák úgy látta, az applikáció „pont azt nem mondta, hogy ő mi, és mindezt miért akarja csinálni”.

Normális, hogy azt csináljuk, amit nem szabad

Végvári felvetette, szerencsésebb lett volna, ha a játék például egyszerűen csak azt tanácsolja, hogy a felhasználó gravíroztassa gyűrűbe indián nevét. Berényi szerint ezt technikailag, az alkalmazás korlátai miatt nem lehetett megvalósítani. „Sok mindent elszúrtak benne, de nem volt etikátlan” – szögezte le, kiemelve: öt ilyen játékból négy így működött abban az időszakban.

Az összes kis bugyuta játék – adathalászat vagy nem – ugyanazt az etikai határt lépi át „és próbál sakkozni a Facebook policyjai között” – mondta Novák. Beszélgetőpartnere erre azt felelte: „marketingesként figyeljük a szabályokat és feszegetjük is azokat”. Felidézte, volt olyan plakátterv, amelybe előre bele volt írva, hogy mennyi lesz a későbbi büntetés. „Teljesen normális, hogy marketingesként azt csináljuk, amit nem szabad, mert azzal tudunk feltűnni” – zárta rövidre.

Ezt követően Végvári ismét kísérletet tett néhány konklúzió levonására: „az az etikus, amit később tudunk használni valamire, nem etikus lájk pedig azé, aki úgy érzi, hogy átverték és majd diszlájkolja az oldalt?” Novák úgy reagált, ő nem lát akkora tudatosságot a közösségimédia-felhasználókban, mint Berényi Konrád. „Az emberek 95 százaléka a véletlenül lájkolt alkalmazásokat maximum hide-olja, de legtöbben inkább csak átpörgetik az érdektelen posztokat az üzenőfalon”. Ezek a játékok Zencsaj szerint a platform minőségét is rontják.

Berényi úgy érvelt: pont az ilyen esetekre fejlesztette ki a Facebook, hogy bizonyos idő után a tagokkal csak laza kapcsolatban álló ismerősök és oldalak publikációi nem jelennek meg adott személy számára. Ismertette: jelenleg nincs olyan beállítási lehetőség, ami az összes általunk lájkolt oldal frissítéseit mutatja. „Nálam van szemét, mert én szeretem gyűjteni, de alapvetően kitisztultak a falak” – mondta, majd megjegyezte: a FB megoldotta a problémát, már amikor az indián neves alkalmazás futott. Novák néhány pillanat múlva jelentette csak ki: ez alapján nem éri meg etikátlan kampányokat folytatni. Berényi végül rávágta: végre egyetértünk.