Schmitt Pál nem állt bizonyítható kapcsolatban a pártállami állambiztonsági szolgálattal, azonban hallgatólagosan tudomást kellett vennie a körülötte tevékenykedő ügynökök, SZT-tisztek, társadalmi kapcsolatok tevékenységével - írja a Hírszerző. Schmitt rendszerváltást megelőző karrierjéről a Mozgó Világ közölt összefoglalót, ebből kiderült, hogy Schmitt 1961-ben a duisburgi vébén disszidálni akart, azonban meggondolta magát, mégis fél évre eltiltották a sporttól. Egy adoma szerint Kádár János és Aczél György egy vadászaton beszélgettek a vívók csapatvezetőjével, Schmittet később Aczél titkárságáról hívták, hogy mondja meg, melyik egyetemre szeretne menni.
Schmitt a Közgáz után az Astoria szálló éttermének üzletvezető-helyetteseként kezd dolgozni, majd igazgatóhelyettes lesz, később pedig a Fórum szálló élére kerül. Egy év múlva a Népstadion és Intézményei vezetője, három év múlva pedig egyszerre lesz az Országos Testnevelési és Sporthivatal elnökhelyettese, a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára, és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja.
Ugyan az állambiztonság a világversenyekre utazó olimpikonokat, a külföldiek által gyakran látogatott szállodákat és a magyar sport szereplését meghatározó szervezeteket igyekezett szemmel tartani, azonban semmilyen bizonyíték nincs arra vonatkozóan, hogy Schmitt Pált beszervezték volna - írja a lap. Schmitt azonban szállodavezetőként, és OTSH elnökhelyettesként olyan helyeken dolgozott, ahol folyamatosan jelen voltak a belügy szigorúan titkos állományú tisztjei, illetve társadalmi kapcsolatokért felelős emberei: vagy beszerveztek valakit a meglévő kollektívából, vagy egy ügynököt delegáltak valamilyen fedett posztra. A Hírszerző egy történész forrása beszámol arról, hogy fontos nyugati vendégeket gyakran bepoloskázott szobákban helyeztek el, illetve gyakran kutatták át a vendégek szobáját.
Az OTSH intézte a sportolók privilégiumszámba menő külföldi utazásokat, ezért ha a belügy felkereste a hivatal valamelyik munkatársát, az nem zárkózhatott el az elbeszélgetés elől. A 70-es, 80-as évektől kezdve azonban csökkent a beszervezett személyek száma, inkább az informális keretekre helyezték a hangsúlyt, így jóval kevesebb dokumentum tanúskodik tevékenységükről, a rendszerváltás felé közeledve pedig nő az eltűnt, megsemmisített, illetve máig titkos akták száma.