„Ritkán fordul elő, hogy egy országot úgy hívjanak, hogy »ami a határnál van«, miközben ez az »önálló és független« ország halálos ellenségeként tekint arra a »valamire«, amelynek ő a határvidéke, és amelynek Oroszország a neve. A lassan ötszáz napja zajló egyre véresebb konfliktus most újabb drámai szakaszához látszik érkezni. Amikor e sorokat írom, még csak bizonytalan és ellentmondásos hírek érkeznek arról, hogy a háborúban fontos katonai szerepet játszó Wagner nevű alakulat szembefordult az orosz hadsereggel, de céljai egyelőre csak nagyon nehezen beazonosíthatók. Ez az írás nem is e szembefordulást, mint jelenségnyalábot próbálja elemezni, hanem inkább azt latolgatja, hogy ha az iszonyatos pusztítás és szenvedés után egyszer véget ér a háború, vajon lehet-e egyáltalán a megbékélésnek olyan módja, amely esélyt adna mindkét országnak arra, hogy anyagi, fizikai, lelki, erkölcsi, szellemi értelemben is az emberséges, méltóságteljes élet feltételeit normális együttműködés keretében együtt teremtsék meg.
(...)Oroszország és Németország meggyengítése és függő helyzetbe hozása az egy hatalmi szinttel magasabban elhelyezkedő »birodalomkiválasztó főhatalomnak« is érdeke (ebben tehát azonos a második és harmadik létszint), ám ez az egy hierarchikus szinttel magasabban lévő főhatalom ezt egészen más stratégiai célra alapozva kívánja elérni. Ő ugyanis a degeneratív fázisából már vissza nem fordítható amerikai birodalmat akarja végleg »visszavonni«, hogy az általa erre a szerepre már sokoldalúan előkészített Kínát tegye a helyére. Míg az amerikai birodalom Oroszország alávetését s korlátlan kifoszthatóságát saját agóniájának meghosszabbítása érdekében próbálja elérni ezzel az általa kiprovokált háborúval, a birodalomkiválasztó főhatalom Oroszország meggyengítésével és függő helyzetbe hozásával Kína számára készíti elő, hozza »konyhakészen fogyasztható« állapotba ezt a roppant energia- és nyersanyagforrásokkal rendelkező országot. Először mint az Amerika után világbirodalommá előlépő Kína vazallusállama, aztán pedig a kínai világbirodalom egy északi tartományaként.
Számos jel utal tehát arra, hogy mivel Oroszország meggyengítése és függő helyzetbe hozása a még regnáló amerikai birodalom és az őt e háború nyomán éppen »leváltani« készülő birodalomkiválasztó főhatalom számára egyaránt fontos stratégiai cél, így egyelőre működni látszik a köztük lévő, történelmileg persze csak ideiglenes »szinergia«. A világ igazi megpróbáltatásai azonban csak e szinergiamegbomlás után kezdődnek majd el.”
***
***
Nyitókép: MTI/AP/Az ukrán elnöki sajtószolgálat