Amerika a barátunk

„Mostanában sokat gondolkodunk barátaimmal azon, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete vajon szimplán ostoba, vagy megfelelő helyen kiképzett provokátorként szándékosan sérti naponta vérig a magyar társadalom jelentős részét. Megnyilvánulásai oly mértékű tudatlanságra utalnak történelmünkkel, a magyar néplélekkel kapcsolatban, ami még egy politikai kinevezett esetében is megdöbbentő. Ennél azért jobb felkészítést szoktak kapni a diplomaták a fogadó országról. Ezért hajlunk többen arra a következtetésre, hogy Pressman úr nem nagykövetnek érkezett, akinek feladata a két ország kapcsolatainak fejlesztése, a szövetségesi viszony elmélyítése és a nemzetek kölcsönös tiszteleten alapuló barátságának erősítése lenne. 

Elég, ha csak a napokban indított s általa finanszírozott plakátkampányra gondolunk, aminek már Kárpátalján is megjelent egy még otrombább, még súlyosabb történelmi tévedésből kiinduló hazug változata. Már az is vérlázító volt, hogy az ’56-os forradalmárok sza­vait vette a szájára a mai ukrán helyzettel megvont teljesen hamis párhuzam kedvéért, de ezt azzal fokozni, hogy a Szovjetunióból kifelejti az akkori ukránokat, és csak az oroszokra fogja a magyar szabadságharcosok legyilkolását, ráadásul elhallgatja az ukrajnai oroszok elleni gaztetteket, egyenesen gyomorforgató. De jól illeszkedik ebbe a sorba a kizárólag felszabadítónak titulált, a megszállást lazán elhallgató dicsőítése a szovjet vöröshadseregnek, és az antiszemita megnyilvánulásairól hírhedtté vált Gyöngyösi Márton kipája és megvacsoráztatása is szerecsenmosdatás céljából.”

Nyitókép: David Pressman / MTI / Koszticsák Szilárd