Érdemesebb lenne most egy kicsit talán „csak” kormányozni, elég nagy bajban van már így is Magyarország.
„A Momentum története egy hatalmas kármentéssel kezdődik: egyetlen hónap alatt 266.151 ember állt mellénk, hogy megakadályozzuk Orbán Viktor megalomán rémálmát, az országot csőddel fenyegető olimpiai látványberuházást. Sajnos nem tudunk minden káros döntés mellé egy népszavazási kampányt állítani – és amikor megpróbáljuk, akkor sem biztos, hogy a NER átengedi azt. Emiatt születnek a Fidesz-torzók. Ezek olyan projektek, ahol előbb tervezésre, építkezésre-beruházásra vesznek el rengeteg pénzt a magyaroktól, majd gyakran a kudarc, az eltakarítás vagy utólagos toldozgatás-foltozgatás költségeit fizettetik meg az adófizetőkkel.
Legújabban az orosz kémbanknak csúfolt Nemzetközi Beruházási Bank (NBB) csatlakozott a sorhoz, amelyben ott van a Fudan Egyetemtől az orosz metrókocsikig sokmilliárdnyi bukás. Elkezdett, de torzóban maradt vagy közel használhatatlanul megvalósult projekt mind. De azt sem tudni, mikor, mennyiért és hogyan fog közlekedni Budapest és Belgrád között a kínai hitelből megvalósuló (?) vasútvonal, vagy hogy Pakson milyen atomerőmű fog a költségek után végre áramot is termelni.
Ezek a kudarcok a legdrágábbak, és úgy döntöttem, a kémbank kapcsán elkezdem kideríteni, mennyibe is fájt mindez nekünk. Közérdekű adatigényléssel fordultam Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszterhez, amelyben azt kérem, hogy
juttassák el hozzám azokat a szakértői számításokat, melyek alapján úgy döntött az Orbán-kormány, hogy Románia, Csehország, Szlovákia és Bulgária kilépése, valamint a világos szakértői figyelmeztetések ellenére egészen az amerikai szankciók bejelentéséig a bank részvényese marad.
Ugyanígy tudni szeretném, milyen adatok alapján döntöttek a kilépésről, és hogy előbbi és utóbbi döntés mennyibe is került nekünk.
Tudnunk kell azt is, milyen költségekkel járt a csehek és a szlovákok tulajdonjogának tavalyi megszerzése, és mi történt a háború alatt az NBB-részvényeink értékével.
Végül a bank budapesti székhelyének, a Lánchíd palotának sorsáról is érdeklődöm – itt vajon mennyi pénzt veszthettünk?
Tudni akarom ezeket az összegeket, mert jogunk van hozzá, de még inkább azért, hogy amikor legközelebb ilyen kalandor vállalkozásba kezdenek akár keleti diktatúrák kedvéért, akár túldédelgetett gyermekkori álmok miatt, akkor rámutathassunk, mennyibe is kerül a magyaroknak ez a hobbi. Érdemesebb lenne most egy kicsit talán »csak« kormányozni, elég nagy bajban van már így is Magyarország.”
Nyitókép: Ficsor Márton/Mandiner
***