Macron húzása felfedi a képmutatást, amellyel Macron és más eurokraták a jogállamiságot használják.
„A francia elnök tipikus eurokrata módjára úgy döntött, megkerüli a parlamentet és él különleges jogköreivel, hogy rákényszerítse rendkívül népszerűtlen nyugdíjreformját a francia társadalomra. Az ő szemszögéből a dolog úgy fest, hogy kiemelten kezelt nyugdíjreformja, amely 62-ről 64 évre emeli az öregségi nyugdíjkorhatárt, annyira fontos, hogy a parlamenti szokásoknak kellett háttérbe szorulniuk az egyeduralmával szemben.
Emmanuel Macron a francia alkotmány 49.3-as cikke alapján élt különleges jogkörével, ami nem meglepő módon kaotikus jeleneteket váltott ki a parlamentben, Párizs utcáin pedig spontán megmozdulásokhoz vezetett. E cikkre – amely lehetővé teszi a kormányzatnak, hogy parlamenti jóváhagyás nélkül fogadtasson el törvényt – időnként »a törvényhozás nukleáris opciójaként« hivatkoznak. A 49.3-as cikket úgy alakították ki, hogy olyan kormányok segítségére siessen, amelyek programjuk végrehajtásakor kellemetlen akadálynak találják a parlamenti demokráciát. A jelen esetben való használata nemcsak megakadályozza, hogy a francia parlament képviselői leadják voksaikat, hanem megsérti a köz akaratát is.
Ahogy a régóta független képviselő Charles de Courson a BFMTV hírcsatornának fogalmazott, Macron támogatói »nemcsak a nemzetgyűlésben vannak kisebbségben, hanem az egész országban. Folytatódik a demokrácia megtagadása.« Amint arra számítani lehetett, Macron merész törvényhozási húzása nemigen váltott ki bírálatot eurokrata cimboráiból, akik az Európai Unió intézményeit működtetik. Szabad utat engedtek neki, mivel nemcsak közülük való, de az EU bármely más vezetőjénél jobban megtestesíti a projektjüket. A tapasztalt technokrata Macron vitathatatlanul a legtagoltabban kommunikáló és legkomolyabb vezetőként tűnik ki közülük.
Macron húzásának vannak olyan vonatkozásai, amelyek messze túlmutatnak a francia politikán. Felfedi a képmutatást, amellyel Macron és más eurokraták a jogállamiságot használják. Az ezredforduló óta az uniós oligarchia a szent ügyévé tette a jogállamiságot. Miért? Azért, mert a jogállamiság fegyverként való bevetése révén meg akarják fosztani a közéletet a politikától. Olyan fegyverként használják a jogállamiságot, amellyel üthetnek uniós tagállamok olyan kormányain, amelyek nincsenek ínyükre. Különösen Magyarországot és Lengyelországot pécézte ki Brüsszel jogállamisági keresztes hadjárata. Képzeljük csak el, hogyan reagáltak volna Brüsszelben, ha e két ország valamelyikének kormánya folyamodott volna a 49.3-as cikkhez! A demokrácia és a jogállamiság autoriter megsértőiként jelentették volna fel őket.”
Nyitókép: Michel Euler / POOL / AFP
Jót tett nekünk, hogy Trump és Merz révén két macher társult a Nyugatot eddig vezető fröccsöntött politikai termékek mellé. Kohán Mátyás írása.
A jobboldali politikus úgy fogalmazott: „a baloldal nem változik, ne dőlj be a szép szavaknak, ne dőlj be az átverésnek”.
Természetesen a demokrácia és a jogállamiság védelmében.
Az ilyenek beengedése a mi világunkba a legsötétebb bűncselekmény.
Mit tehet ebben a helyzetben az erdélyi magyarokat évtizedek óta támogató Orbán Viktor és a magyar kormány?
Brüsszel régi és új emberei ugyanazt az utasítást hajtják végre.
Nemzeti színű szalagot köt a magyaroknak szánt „bombákra”.
Az ESPN két újságírója az angol bajnok játékosainak jövőjével foglalkozott.
