Nem lesznek győztesek, Oroszország úgy fog nyerni, hogy veszít

„Mindig így kezdődnek a nagy háborúk, hübriszből és információhiányból, nem azért, mert a vezetők pusztulást akartak.

Még egy adott történelmi helyzet főszereplői, alakítói sem látják jövőt, nemhogy a külső szemlélők, elemzők. Ez megmutatkozott 2022. február 24-én, amikor az oroszok egy nagy méretű és jelentős védelmi képességű országot messze nem elegendő erővel támadtak meg. Vélhetően árulások és fegyverletételek sorára vártak, de ezek szinte kizárólag délen, a Krím környékén valósultak meg. Ott nagyon rossz kiinduló helyzetből az orosz támadók egy nap alatt száz kilométert haladtak előre – egyszerűen azért, mert az ukránok nem robbantották fel a hidakat, sőt egyes pontokon nem is védekeztek.

Ez arra utal, hogy ebben a háborúban sok minden a katonai szférán túl zajlott/zajlik, a titkosszolgálati küzdelmek, háttérpolitika olyan szürke zónájában, amire kívülről szinte semmi rálátásunk sincs. Ukrajna és Oroszország nem légüres térben harcol, hanem nagyon erős külső befolyásoló tényezők közepette, ami különösen igaz a nyugati támogatástól függő Ukrajnára.

Az alábbi forgatókönyvek tehát azon alapulnak, ami ma kívülről látható, de a jéghegy nagyobbik fele ettől még a víz alatt van. A legvalószínűtlenebbtől a legvalószínűbbig a következő lehetséges alternatív „végjátékokat” lehet most, 2023 februárjának közepén látni.”

Nyitókép: Földházi Árpád