Marokkói öröm

„Tényleg nagy dolog, hogy a marokkói futball válogatott a világbajnokságon bejutott a legjobb négybe. Érdemes ezt sportszakmai szempontból is elemezni, ahogy az egész versenyt, a lebőgő németekkel, a remek japánokkal, a többi sikerekkel és kudarcokkal. Politikai szempontból pedig érdemes elemezni azt a sok helyen felfordulásba torkolló üneplést is, amit a nyugat-európai nagyvárosok marokkói származású lakosai rendeztek a csapatuk (!) győzelmei után.

Az események legalább két jelenségre rávilágítanak. Az egyik, hogy a bevándorlók jelentős része, talán többsége immár maradéktalanul őrzi és megéli az óhazából hozott identitását. Az utóbbi évtizedekben érkezett marokkóiak már nem lettek belgává – noch dazu a flamandok és a vallonok sem lettek azzá –, nem lettek németté vagy franciává, maradtak marokkóiak, a marokkói futballcsapat szurkolói. Nyilván a máshonnan érkezettek ugyanígy.

A másik viszont, hogy nincs általános bevándorló identitás, még általános muszlim identitás sincs. Rokonszenvek nyilván vannak, a tunéziai drukkol a marokkóinak, ahogy mi drukkolunk a horvátoknak, de Nyugat-Európa nagyvárosaiban ma még egymással is versengő bevándorló identitások élnek egymás mellett.

Hogy a népeknek, vallásoknak, nyelveknek és identitásoknak ebből a kavalkádjából hosszú távon mi keveredik ki, azt előre aligha lehet kitalálni, de egy biztos: más lesz, mint ami eddig volt.”

Nyitókép: Julien Mattia / ANADOLU AGENCY / Anadolu Agency via AFP