Sokkal több, mint cenzúra

„Az öngyűlölet és az önhittség toxikus kombinációja van tehát jelen a nyugati társadalmakban. Elsőre furcsának tűnhet ez a kombináció, de valójában nem az; az egyén szintjén nagyon jól ismeri a pszichológia, és úgy nevezi: nárcizmus. A nyugati társadalmak elképesztően nárcisztikussá váltak. A jóemberkedés, az állandó erényfitogtatás ennek a nárcizmusnak a megnyilvánulása. És visszatérve a kiindulóponthoz, a közösségi médiához, illetve az azt is magába foglaló virtuális térhez, ebben a virtuális térben folyamatosan gyűjteni kell az erénypontokat. A cégek, szervezetek, a befolyásos személyek ezt úgy teszik, hogy egyrészt folyamatosan üzennek a világnak (»Love is love«, »black lives matter«, »I stand with Ukraine« stb.), másrészt folyamatosan nyomás alatt tartják azokat, akikre befolyásuk van. Hogy ők is folyamatosan ezekkel az üzenetekkel szembesüljenek, és azonosuljanak velük.

Mindebben egy végtelenül aljas sunyiság is van, hiszen mindenütt bombáznak az üzenetekkel, az életünk minden területét uralni igyekeznek. Ami, ha felidézzük történelmi-politológiai tanulmányainkat, pontosan a totalitárius rendszerek legfőbb jellemzője, ami a sima diktatúrától is megkülönbözteti. Hogy nincs magánélet, sehol nincs szabad gondolkodás; minden pillanatban az eszmét kell szolgálni. Például a sportban is. A magukat nőknek képzelő férfiak versenyeztetése a női mezőnyben is erről szól. Pláne amikor aztán az év emberének választanak egy ilyet. Vagy akár a focimeccseken térdelő térdeplés, akár a stadionok kivilágítása. Az emberek privát életének egyik legfontosabb terét, egyik kedvenc szórakozásának közegét is birtokba kell venni, és ott tolni egyfolytában a „szent” ideológiát. A virtuális világban végképp ki van ez maxolva. És nem csak a közösségi média, nem csak a közismert, az online teret elsődlegesen uraló cégek (Facebook, Google, Apple, Amazon, Microsoft, stb.) körében. A Google irányítottan adja a találatokat. Keresésnél a híreket szelektáltan mutatja, a konzervatív, keresztény irányultságú weboldalak nem jelennek meg találatként (vagy csak sokadiknak, ahová a felhasználók 99%-a már el sem jut). A Microsoft már arról is »gondoskodik«, hogy keresni se kelljen: a Windows-ban automatikusan ott vannak a legfontosabb hírportálok. Itthon természetesen a Telex, a 24.hu, a 444 és társai. A felhasználó alattomosan irányítva van.

De mondom, nem csak az online világ óriáscégei teszik ezt. Eklatáns példa, amikor fájlt akarunk küldeni. Ezt a minden eddigit talán felülmúló, vérlázító alattomosságot én is a napokban vettem észre. A nagyméretű fájlok küldéséhez használt WeTransfer oldalon. Miközben megy a feltöltés (vagy amikor mi töltjük le a mások által nekünk küldött fájlt), előfordul, hogy az oldal reklámokat tol az arcunkba. Oké, ingyenes a program, elviseljük. Valamit valamiért. De nem csak reklámokat tol. Hanem most már »érdekes« cikkeket is, hogy még véletlenül se unatkozzunk, ha esetleg lassú a net és sokáig tart a fájlküldés. És ezek között az érdekes cikkek között van mindenféle. Az űrkutatás legújabb fejleményei, gasztronómiai finomságok, fantasztikus útleírások, autós hírek, pszichológiai értekezések, a világ építészetének bemutatása… NEM!

Lóf•sz nincs a cikkekben –  csak és kizárólag LMTQ- és egyéb identitáspolitikai propaganda! Az egyik cikkben az indiai queer, azaz fura szexualitású, tehát magukat semmilyen konvencionális szexualitás alá be nem sorolók életét mutatják be. A másikban egy perzsa DJ és zenei újságíró meséli el, hogyan küzd az őt beskatulyázó állítólagos rasszizmus ellen. A harmadikban egy arab festő művein keresztül láthatjuk, abszurd ábrázolásban, hogy hogyan néznének ki az ottani férfiak, ha rózsaszín szandálkáikban átlépnének a szivárványvilágba. Még egyszer: ezt kapjuk az arcunkba, ha simán csak fájlokat akarunk küldeni. Ezt kapják a gyerekek is. Az életünk minden pillanatában, minden területen érzékenyíteni kell minket. Ez van kiadva nyugaton, és ennek tesznek eleget a woke cégek. Nagyjából az összes, mert amelyik nem, azt letörlik. De a nagy részük önszántából teszi. Mert a cégvezetők már mind neomarxisták, mint indoktrinálva jöttek ki az egyetemekről. És amikor pozícióba kerültek, tudták, mi a dolguk.

Ezért jóval több tehát, mint cenzúra, ami zajlik. Nem csak akadályozni kell a jobboldali, nemzeti, konzervatív hangokat. És még csak nem is pusztán tiltani, eltörölni az effajta gondolkodást. Hanem egyfolytában árasztani a propagandát, tolni az előírt narratívát. Orwell 1984-e tényleg itt van előttünk.”

Nyitókép: Romy Arroyo Fernandez / NurPhoto / AFP