Nem Baranyival volt gond. El kell tudni különíteni az újságírót a kormánypropagandistától.
„Képzeljük el, hogy vannak emberek, akik kódexeket másolnak. Az a munkájuk, arra áldozzák életük legértékesebb éveit – sokszor a szemük világával együtt –, hogy a könyvekbe írt tudást minél többekhez eljuttassák. És most gondoljuk hozzá, hogy megjelenik a csapatukban valaki, aki egyrészt másolás helyett a király megrendelésére hazugságokat körmöl a drága papírra, másrészt az eredeti kódexekből kitépett míves papírba csomagolja az uzsonnáját, sőt ugyanezt a nyersanyagot viszi magával akkor is, ha a dolgát végezni indul a szerzetesi rendház falához ragasztott pottyantós vécére.
A költői kérdést, hogy újságíró-e valaki pusztán azért, mert újságnak/hírportálnak/tévének/rádiónak tűnő felületekre cikknek/riportnak/interjúnak/tudósításnak tűnő anyagokat fabrikál, talán meg is válaszoltuk a fenti gondolatkísérlettel. Minden szakmának vannak alapvető, átlépésük esetén kiközösítést indukáló szabályai – az újságírásban ilyen például az, hogy előre megfontolt szándékkal nem hazudunk. Azaz tévedni emberi dolog, de évente több tucatnyi sajtópert elveszíteni mindig a hatalom javára „tévedve” már nem annyira. (...)
Az előbbiekből adódóan az M1-nél minden bizonnyal sokkal szabadabban szerkesztett magántévé nem a nézőpont-választékát diverzifikálja, és nem is közszolgálati normát teljesít, hanem éppen hogy normát sért, amikor önmagukat a szakmából kirekesztő médiamunkásokat hív – vagy enged – be a hírstúdiójába. Közéleti polémia érdekes módon mégsem abból lett, hogy a szerkesztő helyesen járt-e el, amikor Baranyi Krisztinát úgymond balról is, meg jobbról is kérdeztette, hanem abból, hogy a polgármesternek joga van-e megválogatni, kinek a kérdéseire válaszol. Azért fogalmazunk úgy, hogy érdekes módon, mert amennyire nem magától értetődő, hogy egy politikus üzembiztosan el tudja különíteni az újságírót a kormánypropagandistától, annyira egyértelmű, hogy egy szerkesztőségnek ezt a különbségtételt meg kell tudnia tenni.
Ami viszont Baranyit, és az ő (előjel nélküli) diszkriminációhoz való jogát illeti: aki ezt a jogosultságot elvitatja, legyen kedves beidézni egyfelől egy olyan Orbán-interjút az elmúlt nyolc évből, amelyet a miniszterelnök nem a saját hivatalából – amúgy alkotmány- és törvénysértő módon – kézivezérelt orgánumnak adott a Rogán-stáb által előre megírt álkérdések és -válaszok alapján.”
Nyitókép: ATV.hu/videók
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
„Lépésről lépésre, tégláról téglára, per aspera ad astra, lárifári” – írta a publicista.
„Ott téved, hogy vele – és egykori harcostársaival – ellentétben én egyáltalán nem járok az ATV-be” – írta az ügyvéd.
„Amennyiben nem sikerül feloldani a patthelyzetet” – véli Ferencváros polgármestere.
Újabb kihívók érkeztek.
Úgy tűnik, Orbán Viktor már nem csak kormányfő, hanem múzsa is, aki megihleti a baloldali zsurnalisztákat.
Travis Timmerman arról is mesélt, milyen volt hónapokig az Aszad-rezsim börtönében ülni.
A volt amerikai házelnök, Nancy Pelosi egy hivatalos luxemburgi út során szenvedett balesetet, de állapota stabil, és a kórházból is folytatja munkáját.
