Racionális döntés vagy stratégiai vereség?

„A dnyeperi hídfő elvesztése egyértelműen a modernkori Oroszország eddigi legnagyobb stratégiai veresége. A még az orosz hátországot is meglepetésként érő döntést követően joggal merülnek fel egyre súlyosabb kérdések az ország vezetői rétegével szemben. Mert bár katonai szempontból részben magyarázható a Dnyeper jobb partjának feladása, morális szempontból Oroszország ismét részben cserben hagyta a vele szimpatizáló helyi lakosságot. Sőt, saját alkotmányával is szembe ment. Ám mindez vélhetően csak a háború további elnyújtásához járul hozzá.

Tévedtünk, a Herszon feladásáról szóló információk igaznak bizonyultak, túlbecsültük az orosz képességeket. Az ukrajnai csapatok főparancsnoki tisztségét betöltő Szergej Szurovikin tábornok és Szergej Sojgu védelmi miniszterek szerda esti közös sajtótájékoztatójukon bejelentették, hogy az orosz csapatok a kedvezőtlen körülmények miatt kivonulnak a Dnyeper jobb partja mentén fekvő területekről. Új fejezet kezdődik az ukrajnai háborúban, ám még korai lenne győztest hirdetni hosszú távon.

De miért is adta fel végül Oroszország ismét gyakorlatilag harc nélkül a Dnyeper jobb partját?

Elsőként mindenképp érdemes megjegyezni, hogy a döntést nem a napokban, hanem már jóval korábban meghozhatta az orosz hadvezetés a Kreml hozzájárulásával. Másrészt a probléma kulcsát vélhetően a herszoni frontvonal méregfogaként emlegetett logisztikában kell keressük. A Dnyeper jobb partja esetében már július óta szignifikáns/akut problémaként jelentkezett a logisztika kérdése, mivel az egész túlpartot mindössze kettő ponton, Herszonnál illetve a kahovkai vízerőművön keresztül lehetett csak ellátni technikával, hadianyaggal, illetve további személyzettel. A logisztika is a szovjet hagyományokon alapuló orosz stratégiával szemben jelentős részben közúton zajlott, főképp miután megsérültek a térségbeli vasúti átkelők.”

Nyitókép illusztráció.  Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt