„Ha van tanulság, amelyet levonhatunk az elmúlt évszázadokból, akkor az egyértelműen az lehet, hogy eredendően jobbító szándékkal megformált politikai ideológiák egy szempillantás alatt képesek radikalizálódni. A felvilágosodás zászlajára tűzött ikonikus jelmondat, a szabadság, az egyenlőség és a testvériség igénye hallatlanul nagy reformnak számított, melyhez egyszerre volt szükség a kollektív társadalom iránt elkötelezett pragmatikus értelmiségre, egy legalább részben kompromisszumra és önreflexióra képes elitre, és a saját autonómiáját megélni és megvallani képes (kevésbé kiváltságos) társadalmi többségre.
A 21. század legnagyobb tragédiája egyfelől a társadalmi szerepét tagadó, felelősségét pedig hárító értelmiség, a szociopátiától megrészegült céges- és politikai elit, valamint az öntudatlan tömeg, melyek között az egyetlen társadalmi kohéziót az az újfajta kapitalista rendszer adja, melyet az emberiség a globális háborúk lezajlása után rendezett be magának.