Meg kell kérdeznem: itt mindenki amnéziás?

„Egyre kevésbé értem az embereket. Véletlenül megnéztem egy Spötle nevű úr eszmefuttatását arról, hogy micsoda felelőtlenség, – horribile dictu – gyilkosság az ukrán kormány részéről az, hogy kiképzetlen civilek, majdhogynem gyerekek kezébe fegyvert adnak! Felháborodva részletezte ennek a lehetséges következményeit. 

Emlékeztetni szeretném arra az apróságra, hogy amikor egy túlerőben levő ország megtámad egy másikat, akkor bizony minden lehetőséget megpróbál kiaknázni a megtámadott. Ahogyan volt ez – példának okáért – 1956-ban nálunk is. Nem tudom, Spötle úr hallott-e a pesti srácokról, akik bizony szintén fegyvert és Molotov koktélt fogtak. Ma pedig ők a hőseink…

De azt sem pontosan értem, hogy a miniszterelnök egyfolytában azt harsogja, hogy fegyvert nem szállítunk és a területünkön sem engedünk át. Emlékszem egy pár évvel ezelőtti ’56-os megemlékezésen még mindig nem tudott attól a gondolattól szabadulni, hogy akkor – ’56-ban – miként hagyott magunkra a nyugat egy pontosan ugyanilyen agresszióban. Csak szép biztató szavakat, röpcédulákat és némi élelmiszert küldtek…

Meg kell kérdeznem: itt mindenki amnéziás?…”

Nyitókép: Viktor Antonyuk / Sputnik / Sputnik via AFP