Sorsdöntések

„Miközben a múlt tele volt háborúval, most, a független magyar nemzet leghosszabb békés időszakában magunknak állítjuk elő az állandó polgárháborús pszichózist. Orbán úgy döntött, hogy a nagy modernizációs dilemmákat nem fogja megoldani. Nem felszámolja a társadalmi különbségeket, hanem hatalmi erőforrásként tekint rájuk. Így lett a szegénységből alávetettség. Valójában ez az általános kiszolgáltatottság a »magyar modell«.

Nincs rá kimutatás, hogy egy nemzedék hány történelmi fordulópontot bír elviselni, márpedig nálunk minden parlamenti választást végső és mindent eldöntő küzdelemként, történelmi döntésként, sorsfordításként harangoznak be. Orbán idei évértékelőjében afelett sajnálkozott, hogy bár »úgy szeretnénk már egy választást, ami nem létkérdés, hanem egyszerűen egy jó kormány megválasztásáról szól«, azonban »fájdalom, ez most nem lehetséges«.

Valójában persze létkérdés lenne végre egy jó kormányt megválasztani.

Éppen Orbán szerzett múlhatatlan érdemeket abban, hogy a politikai küzdelem a folytonos háborúról, végveszélyről szóljon, amelynek közepette ő, és csakis ő emelkedik ki védelmezőként a háborgó habokból. Egyszer igazán érdemes lenne alaposan belegondolni abba, mit művelünk magunkkal, ugyanis a modernkori magyar történelem leghosszabb független és békés időszakában éljük meg ezt az állandó polgárháborús pszichózist.”

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd