„Dezső András, a kiváló oknyomozó újságíró személyeskedő böffenetben utasította vissza az általam írottakat. Úgy véli, hogy ha valaki nem az orosz titkosszolgálatok módszertanában látja meg a háború egyedüli okát, hanem rendszerszintű magyarázatokat keres, és van pofája rámutatni a nyugati civilizációnak azokra a morális és társadalmi problémáira, melyek révén Vlagyimir Putyin jelenleg szabadon gyilkolhat, az nyilván nem eléggé művelt, hiszen nem olvassa a vonatkozó szakirodalmat.
Nagyra becsülöm Dezső Andrást, amiért volt bátorsága a baloldalt eláruló volt szocialista pénzügyminiszter Oszkó Péter meg a Fideszt eláruló egykori orbánista sajtószolga Stumpf András párosának élére állni, és nagy körültekintéssel kiragadni írásomból azt az egyetlen mondatot, amelyet elolvasni méltóztatott. Ha vette volna a fáradságot, és nem pusztán az általa véleményezett szöveg közlésének helyét, hanem annak tartalmát is megismeri, az írás állításaival akár vitába is szállhatott volna, még érvelhetett is volna, és akkor aligha csak fölényeskedő köpködésre futja.
Akárhogy is: köszönöm a törődést – nem kerülte el a figyelmemet, hogy Dezső András épp ugyanazt a műveletet végzi rajtam, amit a Heti Hetesben Farkasházy Tivadar Verebes Istvánon, akinek volt pofája megpróbálni azokban a napokban megérteni a World Trade Center elleni terrormerénylet okait, amikor semmi mást nem volt szabad tenni, csak ájtatoskodva levegőért kapkodni, és azt kiabálni, hogy „én is New York-i vagyok”. Ugyan hol és mikor vontam én kétségbe, hogy Vlagyimir Putyin az agresszor? Írásomban konkrétan a szabadság ellenségének neveztem. Mennyiben is vezetett meg engem az orosz propaganda? Talán pont annyiban, mint 2001 őszén Verebes Istvánt a vahabita imámok szent háborúra szólító uszítása.
Dezső András pontosan tudja, hogy engem nem vezetett meg a putyini propaganda – csak túl hálás gesztus félreérteni a szándékot. Jelzem Dezső Andrásnak, hogy a rendszerkritika nem paktálás az ellenséggel, egyrészt, mert a világ nem kétpólusú, bármennyire is szeretné, másrészt meg mert nincs totalitarizmus, amit nyilván ő sem bán. A nyugati civilizációt épp az teszi erőssé, hogy bátran, nyíltan és szabadon megnevezi önmaga hibáit és bűneit, romlottságait és hazugságait, kegyetlenségeit és megszállottságait. Az ezredfordulón a Nyugat a csúcsok csúcsán állt, ma teljes defenzívában van. Én erre keresem a magyarázatot, ha szabad, és az aligha olvasható ki az orosz titkosszolgálatok jelentéseiből – persze próbálkozni ér.