„Göncz Árpád szerintem elég jó (ahogy az angol mondja: good enough) elnök lehetett volna. Sokféle elnöki szerepfelfogás lehetséges, az övé a nemzet nagypapája volt, ezt őszintén adta, a kedvessége és közvetlensége belülről fakadt.
Hogy mégsem lett jó elnök, annak a legfőbb oka, hogy ellenállás nélkül hagyta magát belevonni a legitim kormány elleni politikai machinációkba, sőt bele is élte magát ebbe a valójában hazug, az ország egységét romboló szerepbe, és elhitte, hogy – miközben alkatilag alkalmatlan volt rá – valamiféle progresszió harcosa.
Elnöki mérlege végső soron negatív. Hogy most a baloldal nemzeti hőssé próbálja fényezni, sajnos ennek a negatív mérlegnek az ékes bizonyítéka. Olyanok emelik most piedesztálra, akikkel, ha az elnöki tisztség a józan ítélőképességét meg nem rontja, aligha vállalt volna közösséget.
Tegyük hozzá, hogy a jobboldalon ráragasztott ősgonosz figurája is idegen tőle. Egy szerethető irodalmi kismester volt, akire a történelem váratlanul a hozzá illőnél jóval súlyosabb szerepet osztott, és aki úgy élte le az életét, hogy nem értette meg, mennyire kudarcot vallott vele.”
Fotó: Facebook