„Milyen jó lenne, ha itt a Kárpát-medencében is békében, egy mindenkiért él, és mindenki egyért tudna élni. Egy olyan békéért imádkozom, mely megőrzi az itt élő nemzetek, felekezetek, népcsoportok identitását, szokását, népviseletét, s mely az itt élő emberek munkáját annyira híressé, megbecsültté teszi, mint a svájci órát, bicskát, vagy akár országaink naiv lakosságának oly nagy fájdalmat okozó svájci frankot. Flüei Szent Miklós imájára, kérésére kantonok bölcs elöljárói összeültek, egyeztettek, s olyan döntéseket hoztak, amelyekhez annak ellenére, hogy évszázadok teltek el, ma is ragaszkodnak.
E térségben nem új határokra, hanem új szívekre, új víziókra van szükség, ha szeretnénk fiataljainkat itthon tartani, vagy a messzi idegenből visszacsábítani! Sajnos a fiatalok, a magyarok, a románok, a szerbek, a szlovákok, ukránok is, nagyon sokan békét, nyugalmat, jólétet keresve elmentek. Csak akkor fognak visszajönni, ha egy asztalhoz ülve, egymásban bízva, közös dolgainkat szépen megbeszélve, békét teremtünk a Kárpát-medencében!
Egy mindenkiért, mindenki egyért! Az áldott békéért imádkozva gyertek fogjunk össze a drága Kárpát-medencéért, s annak térségét tegyük Tündérkertté, Isten országává, egy olyan országgá, hol Isten is otthon érezheti magát!
Szeretettel, Csaba testvér”