A sikeres klímapolitika csak társadalmi igazságosságra épülhet

„Társadalmi akarat és egyetértés azonban nem születik magától. Akkor van esély a tömegek meggyőzésére, ha a globális klímapolitika nem növeli, hanem csökkenti a társadalmi különbségeket, tehát az alacsony jövedelmi helyzetűeknek is elérhetővé, sőt vonzóvá válik a részvétel a változásban. Soha nem volt nagyobb szükség a társadalmi igazságosságra, mint ma, amikor a klímapolitikai intézkedések sikere múlhat azon, hogy a legszélesebb rétegek méltányosan viseljék az átmenet terheit és igazságosan részesüljenek azok pozitív hozadékaiból. Ez különösen fontos a kelet-közép-európai régióban, így Magyarországon is, ahol a társadalmi átalakulásokból, reformokból általában csak egy szűk elit profitált. Emiatt még olyan történelmi léptékű átalakulások megítélése is kétessé vált, mint a kommunista diktatúrának véget vető rendszerváltásé.

Az egészségtelen újraelosztás a mai Magyarországon a kormányzati politika maga. A Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevezett szolidaritás nélküli államkapitalizmus a legszegényebbek kárán hizlalja a felső középosztályt, és számos jel utal arra, hogy a jelenlegi rezsim a zöld átmenetet is kimondottan a magasabb jövedelműekre fókuszálva igyekszik levezényelni. Az épületfelújítási programok, a háztartási eszközcserére vagy fűtéskorszerűsítésre irányuló energiahatékonysági támogatások, vagy éppen az elektromos autó- és kerékpárvásárláshoz biztosított támogatások részben magas belépési küszöbhöz, azaz jelentős önrészhez köthetők, részben pedig sokaknak luxuscikkeknek számító javak beszerzését segítik. Ezek az intézkedések bár hasznosak, de messze nem elégségesek az érdemi változáshoz.”

Fotó: Trenka Attila