„A kérdésre nyilván politikailag erősen motivált válaszok születnek ezekben a napokban. Elsősorban az alapján, hogy ki melyik oldalon áll. Az, hogy látták-e a filmet, nem sokat számít; ilyen apróságok által nem hagyják magukat befolyásolni. Legalábbis az ellenzéki szimpatizánsok nem; ők egy ilyen filmet aztán tutira nem néznek meg, nekik nem kell az üres propaganda, meg amúgy is O1G!
Érdekel-e bárkit is, hogy igazából milyen a film? Hátha… Nem egy könnyű műfaj a politikai thriller, főleg akkor, ha valós eseményeken alapul. Itt nem az történik, hogy egy adott, valós sztori van kiszínezve, leegyszerűsítve, közérthetőbbé, izgalmasabbá, filmesíthetőbbé, stb. téve. Hanem egy megtörtént esetbe, egy adott történelmi eseménybe van beleágyazva egy kitalált történet. Amihez tehát a megtörtént eset adja a hátteret, az okokat, a mozgatóerőt, de maga a sztori, a kitalált történet önálló életet él.
Konkrétan: egy fiatal pár (egy közvéleménykutató és egy újságíró) a munkájuk, és ebből eredően néhány szerencsés(?) véletlen folytán fontos többletinformációkhoz jut egy aktuális, a szemük előtt zajló, az egész országot megrengető politikai eseménysorozattal kapcsolatban. És úgy döntenek, kiderítik és a világ elé tárják az igazságot. Igazából bármilyen esemény kapcsán előfordulhat, és a világtörténelem során többször elő is fordult már ilyen. Tehát az egyik szempont, amit érdemes figyelembe venni: jó-e a sztori, a forgatókönyv, a dramaturgia, stb. Nyugi, nem kell megijedni ezektől a szakifejezésektől, én sem értek hozzájuk. De hogy ezek mind-mind jók-e, az abból a nagyon egyszerű, mindenki által könnyen megtapasztalható érzetből derül ki, hogy leköt-e a film vagy sem. És ebből a szempontból tényleg 10-est kap az »Elk*rtuk«. Abszolút odaszögez a székhez, pedig nem rövid, picivel több, mint 2 órás. Magával ragadó, sodró, beszippantós.”
Nyitókép: Elkxrtuk