A liturgikus cselekvés definíció szerint egy felsőbb hatalom szolgálatát jelenti, egyfajta eljárásmód, amely lehetővé teszi, hogy az ember közelebb kerüljön ehhez az erőhöz – mi több, jellemzően közösségben tegye ezt. A fogalom elég tág, hogy sok minden beleférjen, mégis, mondjuk úgy, európai szemmel a legidegenebbek és egyben legizgalmasabbak a zömmel tengerentúlra jellemző kis neoprotestáns felekezetek, szekták vallási rituáléi,
mert tartalmaznak némi interaktivitást is, megidézve kissé a törzsi gyűlések hangulatát.
Példának okáért a lelkipásztor szólítja hívét: valld meg mi történt ma veled, leányom, hogyan kísértett a sátán, hogyan szólított meg az Úr! És akkor a hívő megvallja. A tiszteletes néha félbeszakítja, int, ha olyan a kisegyház vagy szekta, megszólal néha a kórus is, hallelujah, testvéreim.
Mindig van hívő, aki megvallja, a turpisság a dologban, hogy a jó lelkipásztor ismeri a nyáját, hogy ki tartozik igazán hozzá, kit érdemes kiszólítani, ki az, akiről lehet tudni, hogy a liturgia szent szövegét alátámasztja a megfelelő módon, egyszóval: ki a gyülekezet megbízható báránykája.
– És hogy nézett ki az a sátán, leányom? Mondd el, amit nekem is elmondtál, hogy honnan tudod, hogy maga volt az ördög?
– Steppelt NER-sikermellény volt rajta és Gucci táska! Az egyik patás lába a korrupció, a másik lába kirekesztés!
Zúgolódás, jajongás a tömegből. A nő folytatja:
– Három feje volt és három szája!
– Mondd el, mit csinált azzal a három szájával, leányom! Ó, mondd el!
– Az egyikkel a közpénzt falta, a másikkal a propagandát harsogta, elhallgatva az igazat, a harmadikkal meg titokban találkozott mindenféle lobbistákkal, ki tudja, honnan kap pénzt!
– És a kezével, leányom, mit csinált a kezével? Halljátok, testvéreim, mit csinált a kezével!
– A kezével próbálta kiszedni a jókból, belőlünk és a civil barátainkból, hogy mi honnan kapjuk a pénzt!
Förtelem, aljasság! így morajlik a tömeg. Röpke zavar, valaki közbeszólna.
– Te hallgass, te is őt szolgálod! – rivall a mocorgóra a nő.
De a lelkipásztor leinti, és bosszúsan felszólítja az akadékoskodó hívet (ilyen is mindig akad); jó lenne kitiltani a templomból, de távozna vele együtt a családja, és az nem vetne jó fényt az egyházra. S ha már hívták, ha már eljött, ha már szót kér, kicsit kapjon ő is. Meg ne is.