A Karácsony nélkül maradt baloldal elég nehéz választás elé került

„Karácsony visszalépése és Márki-Zay mellé állása két szempontból is számottevő kihívást jelent minden baloldalinak. Egyrészt rávilágít annak a koalíciónak a zavarbaejtő sokféleségére, amely eddig mögötte sorakozott fel, másrészt elgondolkodtatja az embert a baloldali politika jövőjéről.

Nem minden ok nélkül lehet mégis azt mondani, hogy Karácsony visszalépése korántsem olyan drámai, mint abban a bizonyos egy hétben tűnt. A politikus, akinek karrierjét a jó ütemérzékű, nem mindig szépnek látszó, de hosszabb távon mind személyes karrierje, mind a magyar politikai trendek szempontjából beigazolódó irányváltások jellemzik, és akinek ezeket az irányváltásait általában megbocsáthatóvá teszi személyes vonzereje, ismét csak azt tette, amit szokott.

Pont, mint amikor az LMP mellé állt, amikor a technikai koalíciót felvetette, amikor a Párbeszédet létrehozta és az Együtt mellé állt, amikor az Együtt párttal való együttműködést felmondta az MSZP kedvéért, amikor Tóth Csabát támogatta vagy amikor egy drámai pillanatban kirúgta a sámlit Tóth karrierje alól. Hogy emiatt sokan érezhetik cserbenhagyva magukat, joggal, nem biztos, hogy kizárja, hogy Márki-Zay mellé állása igazolható legyen és nem csak a saját karrierje szempontjából.

Másfelől az is igaz, hogy a Karácsony nélkül maradt baloldal elég nehéz választás elé került. A DK és Dobrev Klára meglehetősen nehezen elfogadható sokak számára stratégiai (pl. hogy a Fidesz könnyen fogja tudni támadni), mások számára őszinte motivációk alapján (pl. mert nem vonzza őket a DK programja). Márki-Zay mellé pedig hiába áll be most Karácsony, valamint néhány baloldali és liberális, kicsit nehéz elhinni a hódmezővásárhelyi politikusról, személyes hitvallását ismerve, hogy a baloldal számára vonzó alternatívát tudna kínálni. Nem csodálom, hogy néhányan a távolmaradásban gondolkodnak, mások pedig zavartan vakargatják a fejüket.”

Címlapkép: MTI/Mohai Balázs