„Napokon keresztül hallhattuk, olvashattuk az okosabbnál okosabb szakértéseket, megmondásokat, hogy Ferenc pápa csak néhány órát tölt Budapesten, ami üzenetértékű, mert »ezekben az országokban a püspöki kar számára fontosabb a politikai vezetőknek való megfelelés, mint a saját pápájuknak«, szólt az egyik okosság, amihez ugyanonnan társult még, hogy az egyházaknak mégiscsak állást kellene foglalniuk politikai kérdésekben, mint Nyugaton. (Most akkor politizáljon az egyház vagy ne?) Aztán az egész mainstream nemzetközi sajtóban is elterjedt a nagyon lényeglátó értékelés, miszerint, amit Ferenc pápa képvisel, az szöges ellentéte Orbán Viktor politikájának. Volt ugyanakkor olyan baloldali »elemző« is, aki nagyon megszakértette Ferenc pápa prédikációját, ugyanis nem véletlen, hogy az egyházfő Orbán jelenlétében a hamis prófétákról beszélt. (Tessék?). Ez pont olyan, mint az egyszeri, egyházhoz nem különösebben kötődő megmondóember megállapítása, miszerint Ferenc pápa tényleg a krisztusi utat követi. Értsd, elődei, mint például XVI. Benedek és Szent II. János Pál, nem volt »elég krisztusi«?! Vajon mi alapján vonta le ezt a következtetést?
Tény, hogy Ferenc pápának jó a sajtója még a mainstream nemzetközi médiában is, és erre ő valószínűleg tudatosan törekszik is. Hogy ez jó-e, az más kérdés. Az is tény, hogy például a migráció kérdéskörében eltérő helyre helyezi a hangsúlyt a pápa és a magyar kormány (utóbbi sem a segítségnyújtás szükségességét vitatja, hanem azt mondja, hogy azt helyben kell megtenni). De az a fajta görcsös valóságelferdítés, amivel egyesek a mostani pápalátogatást szakértették meg és szinte áhítoztak azután, hogy Ferenc pápa majd jól móresre tanítja a magyar miniszterelnököt, és pont onnan kapja majd Orbán a legnagyobb pofont, ahonnan nem várná, meg a pápa amúgy se akar vele találkozni… stb. – ezek vagy mély frusztráltságra és/vagy arra vallanak, hogy ezek a megszólalók nem értik a témát vagy szimplán ignorálják a tényeket. Mert miért is ment volna neki Ferenc pápa a magyar kormánynak?! A család, a házasság és a genderőrület kérdésében pontosan ugyanazt vallja a pápa, mint a magyar kormány, amely azon kevesek közé tartozik, amely ezért ki is áll és vállalja a harcot. Ugyanígy a keresztényüldözés – amiről a Nyugat hallgat – elleni fellépésben is szövetséges Róma és Budapest. Arról nem is beszélve, hogy alig van még egy ország Európában, ahol a keresztény egyházak olyan szabadon és olyan kedvező környezetben végezhetik hitéleti, oktatási és karitatív munkájukat, missziójukat, mint Magyarországon.