„Szép volt, magyarok! – hízelgett álnokul bejegyzésében néhány napja Fekete-Győr András. Persze a gratuláció és a mímelt öröm nem több kommunikációs fogásnál, a közelgő választási kampány miatt úgy kell tenni mintha.
Mintha a magyaroknak szurkolnának,
Mintha érdekelné őket a sport,
Mintha érdekelné őket a magyar sport,
Mintha egyáltalán érdekelné őket bármi, ami fontos a magyar nemzetnek.
A bejegyzés láttán lendületből végigböngésztem Fegyőr hivatalos profilját, megdöbbenve látta, hogy a Momentum elnöke másfél év alatt olyan sportműveltséget szedett magára, amilyet normális esetben harminc évnyi sportújságírói múlttal szerez meg egy átlagember. Ámulat.
Persze szó sincs csodáról. Egy nem túl ügyes kommunikációs csapat írja a politikusi oldalon megjelenő posztokat, F. Gy. András saját kútfőből a sportágakat sem tudja megkülönböztetni egymástól, nemhogy a magyar sportolókat. Ő az a típusú figura, aki azt hiszi, hogy az ökölvívók haragjukban verekszenek, a birkózás csak ölelkezés és semmi más.
Aki figyelemmel követte a Momentum elnökének elmúlt néhány éves pályafutását, az tudja, hogy Fegyőrt egy cseppet sem érdekli a magyar sport, a magyar olimpikonok sikerének az ünneplése pedig egyszerűen gátlástalan hazugság. Hozzászólások tucatjai szembesítették Fekete-Győrt saját (alá)valóságával: »Bandika, jó vastag bőr van a pofádon«.
Ezen kívül a farizeus, az álomgyilkos, kígyóvállú jelzőkkel ismerték el Fegyőr hazafias megnyilvánulását a kommentelők. A hozzászólások többségét persze szinte azonnal törölték. A törlés indokát megértem, azt azonban remélem, hogy a Momentumban senkit nem lepett meg, hogy a magyar társadalomból ilyen reakciókat váltott ki Fegyőr pálfordulása.”
Nyitókép: MTI/Illyés Tibor