Varga Juditék stílusa visszataszítóan provinciális

„Varga Juditnak nem tetszik az Európai Bíróság döntése, amely elutasítja a magyar keresetet, s rögtön odanyilatkozik, hogy „ha a tartózkodásokat – az egyébként egy elsőéves joghallgató számára is könnyen beazonosítható, egyértelmű eljárási szabályok alapján – figyelembe vették volna a támogató szavazatok arányának meghatározásakor, akkor nem lett volna meg a szükséges kétharmados többség a politikailag elfogult jelentés elfogadásához.”

Elsőéves joghallgató versus Európai Bíróság. Mondja ezt Varga Judit.

Az a helyzet, hogy ezek még a saját propagandájukat sem veszik komolyan. Ugyanis azt mondják, hogy a Fudant azért kell Magyarországra hozni, hogy legyen végre idehaza is egy elit egyetem. Vagyis Varga Judit (miként Orbán Viktor és a többiek) még nem elit egyetemen végeztek, ám az Európai Bíróság tagjainak többsége – nagy valószínűséggel – elit európai egyetemeken szerezte meg a diplomáját.

És legyen szabad elárulnom, hogy ezért fognak bukni. Azért, mert a rengeteg elviselhetetlen, elfogadhatatlan és bizonyos civilizációs vagy együttélési szabályokat mellőző tűrhetetlen és megengedhetetlen cselekedetük mellett a legelviselhetetlenebb belőlük a mérhetetlen kivagyiság, a nevetséges felfuvalkodottság, a gagyi pöffeszkedés, a nárcizmusukból és kompenzációs tudatukból fakadó önimádat, valamint az amúgy nem tudni, valójában miből és honnan táplálkozó, határtalan nagyképűség. Nos, ebből lesz elege a magára valamit is adó többségnek.

Orbánnak és embereinek szilárd meggyőződése, hogy itt, a Kárpát-medencében koncentrálódik Európa minden tudása, értelme, intellektusa, s azon belül is legfőképp a Karmelita kolostorban. És azok az eredmények, amelyeket Európa az elmúlt 2000-2500 év során elért, az mind Orbán Viktor és szolgahada korábbi megtestesüléseinek köszönhető.

Varga Judit – és valamennyiük – stílusa visszataszítóan provinciális. A saját alattvalóikhoz szokott modorban beszélnek mindenkivel, idehaza is, a külvilággal is: mindenkit a beosztottjuknak, alattvalójuknak, alárendeltjüknek tekintenek, ehhez szoktatta hozzá őket a féktelen hatalmi gőg és magabiztos(nak tűnő) egyeduralom. Meg ahhoz, hogy nincs, nem is lehetséges velük a vita, nem lehetséges velük egyet nem érteni, mást gondolni, mert akkor az őket opponáló rögtön kitaszítódik a nemzetből, egy moslékkoalíció részesévé válik, nettó bűnöző, idegen érdekek kiszolgálója, akit bércsahosok elé vetnek, hogy aztán azok tépjék szét darabokra. Ennélfogva ők sincsenek hozzászokva az érveléshez, az argumentáláshoz, mindehhez kevéske a tudás, hanem az akol biztos melegéből önérzetesen kiböfögve »elsőéves joghallgatóznak«. Így persze könnyű és garantáltan kockázatmentes minden.

Miért vagyok olyan biztos, hogy bele fognak ebbe bukni? Nem én vagyok biztos, hanem a világtörténelem és a politikatörténet.

A sok-sok példa közül idézzük Suetoniust, aki arról számolt be, hogy Caligula alatt az amúgy mindenben folyton vitatkozó és állandóan konfrontálódó szenátus »nagy egyetértésben óhajtotta a szabadságjogokat helyreállítani«.

Nem hinném, hogy épp Orbán lesz majd a kivétel.”