Lehet-e az ellenzék a jelenleginél is képmutatóbb Fudan-ügyben?

„Karácsony Gergely vagy Baranyi Krisztina, bár valószínűleg az egyetem budapesti letelepedési szándéka előtt még hírből sem hallott a Fudanról, most valamiért egy teliháton meglovagolható politikai haszonszerzési lehetőséget látnak az elüldözéséből. Pedig nem volt túl rég az sem, amikor a Gyurcsány-adminisztráció idején úgy jártak Kínába a ballib (MSZP-SZDSZ) miniszterek, mintha muszáj lett volna. Persze most érvelnek itt magas tandíjakkal, meg hogy a Fudan nem lesz elérhető az átlag magyar diákoknak, illetve hogy a Kínai Kommunista Párt saját ügynök-, és kém elitképzőjét szabadítja ránk. Amikor az azóta Budapestről orvul elüldözött, de valahogy mégis innen működő dehogyis Soros-kém hálózatképző CEU-kampusz megnyitott, senki sem tiltakozott. Akkor nem volt gond a külföldi befolyásszerzés, sem pedig a magas tandíjak (akad olyan képzés, melynek éves tandíja több, mint 24,000 euró).

Amiatt sem tiltakozott senki, hogy a CEU egy átfogó nemzetközi MBA program keretein belül hazánkba csábította a szintén kínai Tianjin Egyetemet több amerikai, német és holland egyetem mellett. Hogy lehet, hogy a Tianjin jó, a Fudan meg rossz? Most már mégis másképp volt, ami mindig is ugyanúgy volt valójában.

Kétség sem férhet hozzá, hogy az ellenzék újabb politikai kapaszkodója nem más, mint túlartikulált ripacskodás. Többször bebizonyosodott már, hogy semmihez sem értenek, csak a képmutató észjátszáshoz. A kérdés az, hogy milyen messzire mennek ezúttal.”