Elmebeteg haverokat nem protezsálunk be a párt, majd a kormány közelébe
Azt, hogy egy minden eredetiséget nélkülöző, banánra fixálódott, agresszív hakapeszi tényezőnek tűnik, a NER tökéletesen megérdemli. Mi nem.
Sok NER-hűbéres pár éve kapott örökbérletre lakást.
„Jegyezzük meg: a magyar állam arányosan többet költ néhány ember, így pl. Mészáros Lőrinc és Semjén Zsolt hobbijára a közös adónkból, mint amennyi a tízezreket és több százezer családot segítő hajléktalanellátó rendszerre és az önkormányzati lakásokra jut. Amikor a terv szerint Bayer Zsolt és Rákay Philip megveszi a vári lakását az ára töredékéért, akkor jegyezzük meg: te és én ennyi pénzért nem kaphatunk lakást, sehol. Hitelre sem. Mert egy szociális munkás, egy tanár, egy közalkalmazott ma már nem hitelképes. Vannak bérlők persze, akik kimaradtak a kilencvenes évek elején a privatizációból. De sok NER-hűbéres pár éve kapott örökbérletre lakást, akkor, amikor ez neked, nekem nem volt hozzáférhető.
A törvénytervezet, amelyet most kezd tárgyalni a parlament, azt mondja, hogy ha jobb módú vagy, légy még jobb módú, ha szegény vagy, légy csak még szegényebb. Ha akár a jogosult, akár jogosulatlan, mai használók kivásárolják a közös vagyont, akkor a gyermekeiknek már nem lesz lehetősége segítséget kapniuk az önálló életkezdéshez, vagy megmenteni az egzisztenciájukat, ha bajba kerülnek. Holott az, hogy egy kormányzat szeretné-e rendezni a lakáspolitikát egy országban, olyan gazdasági teljesítőképesség mellett, mint Magyarországé, csak döntés kérdése. Ma a hajléktalanellátás normatívájára tízmilliárd forint van, és ugyanennyit szán az állam az önkormányzati lakásállomány fenntartására is, de ennek az összegnek a többszörösét készül a lakások eladásával nehéz helyzetbe került emberek zsebéből kihúzni.
Nem lehet mást mondani: a lakásprivatizációs törvényt meg kell állítani. Remélem, hogy nincs olyan képviselő, aki átszavazna majd, mert azt látni kell: ma úgy tudjuk, hogy ennek a módosítónak nincsen kétharmada. Bízom benne, hogy a képviselők többsége azt szeretné, ha egy igazságosabb országban nőnének fel a gyerekeink. Üzenjük a parlamentbe, minden döntéshozónak: A lakások, amelyekről majd dönteni fogtok, nem a tiéitek. Nem vehetitek el a jövő generációinak a maradék esélyét a boldogulásra!”