Chicago polgármestere nem nyilatkozik fehér újságírónak

„Chicago ma Amerika egyik legveszélyesebb városa. Tele brutális gyilkosságokkal, lövöldözésekkel, erőszakkal, bandaháborúkkal. Nem csoda hát, hogy sokaknak a gettók, a kábítószeres, lezüllött figurák és a bűnözés jut eszébe, az egyébként világhírű építészeti megoldásaival büszkélkedő városról. A statisztikai adatok szerint a bűncselekmények áldozatai 75.3 százalékban, az elkövetők pedig 70.5%-ban feketék. Nem ritka, hogy egy hétvégére száznál is több lövöldözés jut a városban, és tavaly megdőlt egy sokéves negatív rekord is: egyetlen nap alatt 92 embert lőttek meg, ebből 27-en meghaltak. Közép Európából nézve mindez teljesen felfoghatatlan és értelmezhetetlen, hogy szó szerint háborús állapotok uralkodjanak egy többmilliós nagyvárosban.

A Chicago-ról szóló híreket olvasva, minden normálisan gondolkodó ember arra gondol, ilyen körülmények között igazán szükség volna egy jó kiállású, határozott, karizmatikus vezetőre, aki erős kézzel rendet tesz, akár szükségállapotot vezet be, csak hogy megmentse a városát, és valahogy véget vessen az elképesztő bűnözési hullámnak. Nem így az USA-ban, ahol a szélsőliberális tolerancia haladó nagyszerűsége jegyében valamiért másképp döntöttek a választók. Hogy Lori Lightfoot alkalmas-e polgármesternek, arról persze megoszlanak a vélemények, de egy biztos: minden létező szélsőliberális kvótának megfelelt amikor megválasztották. A polgármester ugyanis demokrata, fekete, nő és nem utolsósorban LMBTQ-tag, vállaltan leszbikus, aki házasságban él egy nővel. Lori Lightfoot nem csupán megjelenésével, de elképesztő, fehérgyűlölő, rasszista kijelentéseivel is többször felhívta már magára a figyelmet a liberális médiában. Előremutató, hatékony intézkedést – amivel mondjuk gátat szabhatna a Chicagoban hosszú évek óta zajló bandaháborúknak – azonban még nem hallottunk tőle.

Legújabb húzása remekül szemlélteti azt a nevetséges, politikai korrektség nevében zajló pótcselekvést, és annak ostoba megideologizálását, ami ma az Államokban intézményesítve történik.A polgármester ugyanis a minap bejelentette, hogy beiktatásának második évfordulóját követően, kizárólag színesbőrű újságírónak nyilatkozik, fehérnek nem, mivel Chicago lakosságának több mint a fele színesbőrű. Érvelése szerint a városházán dolgozók nagyrészben fehérbőrűek, ezért csakis úgy lehet ezt kiegyensúlyozni, ha a vele beszélgető újságíró is színesbőrű, aki nyilvánvalóan jobban is rezonál majd az afroamerikaiak problémáira.

Ezt akárhonnan is nézzük, nem más, mint színtiszta rasszizmus. Nem azt kántálják emberemlékezet óta a nyílt társadalom droidtekintetű rabjai, a roppant progresszív demokraták, hogy ha valakit a bőrszíne miatt megkülönböztetsz, az mélyen igazságtalan és rasszista? Dehogynem. Akkor most mi a helyzet? Persze azt se zárjuk ki, hogy tudatos válságkommunikációs stratégia áll emögött. Miután a chicagoi polgármester kézzel fogható eredményt eleddig nem tudott felmutatni ciklusának első két évében, gyorsan el kellett terelni a figyelmet az el nem végzett munkáról, valami haladó ideológiai baromsággal. Kérdés, hogy az ilyesfajta szélsőliberális blöffökkel meddig lehet ellavírozgatni polgármesterként, a lassan háborús állapotokat idéző metropoliszban…”