Merkel politikája nem váltotta valóra a német klímaelképzeléseket

„Kellemetlen igazságként hat Angela Merkel kormányzásával kapcsolatban, hogy sok német véli úgy, hogy a kancellár klímaretorikájához nem társultak valódi cselekvések.

Ennek kapcsán felsejlik Grönland korábbi környezetvédelmi miniszterének képe is, aki a gleccserek olvadásának megfékezésére vállalkozott; nehéz nem észrevenni a hasonlóságot a 2007-es Angela Merkellel, aki „klímakancellárként” kívánt a klímavédelem pástjára lépni.

„Németország klímavezérből sereghajtóvá vált a Merkel-adminisztráció regnálása alatt” – véli Lisa Göldner, a Greenpeace Németország munkatársa, aki hozzátette: „Merkel mesterévé vált annak, hogy hogyan lehet Németországot a klímavédelem úttörőjeként bemutatni, miközben a nap végén mindig a gazdasági érdekeket választotta a klímavédelem helyett.”

(…)

Németország kibocsátáscsökkentési üteme még mindig jobban alakul számos gazdag országhoz, így az Amerikai Egyesült Államokhoz és Ausztráliához képest is. Csakhogy az átállás üteme a merkeli Németország utóbbi egy évtizede alatt csökkent: az országot részben még mindig szén hajtja, és az ország gazdasága nagy mértékben függ olyan nehézipari ágazatoktól, mint amilyen az autógyártás is.

(…)

A kritikusok úgy tartják, hogy Merkel kormánya a klímacélokat a német gazdaság élénkítésének oltárán áldozta fel (…). 

(…)

Ahogyan Merkel CDU-ja egyre távolabb került a klímacéloktól, úgy emelkedtek fel a Zöldek a német politika fősodrába. A pártot egykor keményvonalas radikálisok (…) működtették, ma azonban a döntéshozók körébe centristák is kerültek (…), ennek eredményeképpen pedig a párt minden bizonnyal egy jövőbeli koalíciós kormány partnere is lehet.

(…)

Ennek ellenére a zöldpolitika újfent zárójelbe kerülhet, ha a párt a CDU-val lép koalícióra – márpedig ezzel a lehetőséggel bátran lehet számolni. Ahhoz, hogy bárki is érdemben hozzálásson a klímabefektetésekhez, a Merkel-korszak fiskális politikájához kellene érdemben hozzányúlni. 

(…)

Ahhoz, hogy az adósságfékeket kioldják, s hogy még több befektetést lehessen megvalósítani, a német parlament mindkét kamarájában kétharmados támogatást kell elérni – ez pedig a Zöldeknek aligha sikerülne. Ezen felül közgazdászok is arra figyelmeztetnek, hogy a politikusok minden bizonnyal megtalálnák az áthidaló megoldásokat ahhoz hogy szükség esetén a klímacélokat is keresztülhúzzák. 

(…)

A Zöldek azt ígérik, hogy visszahelyezik Németországot az átállás vágányára. Csakhogy a koalíciós lét kihívásai hamar árnyalhatják ezeket a vállalásokat.”