„A címben feltett provokatív kérdéshez egy másik kérdést tennék hozzá: mi tart egyben igazából egy kultúrát? Megítélésem szerint a szelleme, a gondolkodásmódja s az ebből fakadó nyelvezete.
Márpedig az utóbbi egy-két évtizedben Európát, tágabb értelemben a Nyugatot valaha jellemző gondolkodásmód és szellemiség került válságba. Ez pedig fontosabb minden más, a nyugati világot fenyegető tárgyi, materiális veszélyforrásnál is. Ezért és döntően ezért mondhatjuk azt, hogy a Nyugat, ha nem is halott, de életveszélyben van.
Természetesen nagyon nem elhanyagolhatók azok az európai integritást fenyegető tárgyi, materiális jelenségek sem, amelyekkel már egy jó ideje együtt élünk. Ezek közül is elsőként említeném a 2015 óta felerősödő migrációt, illetve ennek következményeit: Európa eliszlámosodását, a terrorizmus hús-vér veszélyét, Európa nemzeti-etnikai összetételének megváltozását a muszlim hívők javára, egyfajta Eurábia kialakulását, ami ma már korántsem fantazmagória.
A kutatók jelenleg mintegy hat-hét százalékra teszik a kontinensen élő, iszlám háttérrel rendelkező emberek számát, s azt is a szakértők mondják, hogy ha egy lakosságon belül 10-15 százalék fölé emelkedik egy faji-kulturális-vallási kisebbség aránya, akkor a folyamatok már nagyjából visszafordíthatatlanok. Különösen abban az esetben, ha az adott kisebbség sokkal magasabb termékenységi rátát mutat fel – vagyis több gyermek születik köreikben –, mint az őshonos többségi társadalom. Már most is bőven vannak olyan városok és városrészek Nyugat-Európában (például Hamburg, Rotterdam, londoni, berlini, párizsi, bécsi körzetek stb.), ahol a muszlimok, illetve idegen kultúrákból érkezettek aránya megközelíti az ötven százalékot.”