„A 18. század előtt nem léteztek politikai ideológiák, mert az emberek vallásosak voltak és világnézetük volt. A vallási vezetők, a papok adták a társadalmi jelenségek magyarázatát. A papság volt az értelmiség, a papok voltak az influencerek.
A reneszánsztól kezdődően azonban beindult egy elvilágiasodás folyamata és a 19. századra a laikus értelmiség lett a közvéleményt befolyásoló tényező. A tekintély átszállott a világi szereplőkre és új hiteles helyek jöttek létre: a templom után a rádió, majd a televízió lett a referenciapont. Mivel a vallás szerepe visszaszorult a társadalomban – a hátrahagyott űrt kitöltötték a valláspótlékok: újraéledt a babona és szárba szökkent az okkultizmus.
Ugyanebbe a piaci résben hatoltak be a politika ideológiák is.A 19. század a liberalizmus nagy korszaka volt.A 20. pedig a szocializmusé: egymással versengő változatai vérbe borították az Öreg kontinenst. A konzervativizmus velük szemben azt hirdette, hogy a politikának nem elvont doktrínákon kell alapulnia, hanem a valóságból kell kiindulnia.
Az embert nem megváltoztatni kell, hanem elfogadni gyarlóságaival együtt olyannak, amilyen.
A konzervativizmus azt védi, amitől jól érezzük magunkat a világban. A konzervativizmus a normalitást védi, tehát nem más, mint kultúravédelem.”