Joseph De Maistre 200 éves gondolatai aktuálisabbak, mint valaha

Mi a különbség jobb- és baloldal között? ---------------------------------------- A lényeg egyetlen fogalomból kifejthető. Ez az alapfogalom a MINŐSÉG. Pl.: szent és profán, ünnepi és hétköznapi, magas- és alacsonyrendű, tudás és tudatlanság, emelkedett és közönséges, igényes és igénytelen, igaz és hazug, rendezett és kaotikus stb. ---------------------------------------- A JOBBOLDALi képes ezeket megkülönböztetni. Elismeri az utóbbiak létezését, de az előbbiekért küzd az utóbbiak ellenében. ---------------------------------------- A BALOLDALi nem képes ezek megkülönböztetésére, vagy hallani sem akar róla. Fő jelszava az EGYENLŐSÉG, ami több, mint két évszázada a legfőbb jóként van beállítva, holott igazi tartalma - vegyük észre! - a minőségek hierarchiájának tagadása. A szegények, elesettek istápolása - mint baloldali érték - csak retorika, a valódi cél a gyűlölet és lázítás szítása minden ellen, ami magasrendű. A "baloldali értékek" fogalma eleve önellentmondás. Nincsenek "baloldali értékek", hiszen a baloldal lényege épp az értékek tagadása. ---------------------------------------- Elterjedt vélekedés, hogy - napjainkban - túlhaladott a jobb- és baloldal közti különbségről beszélni. Ebben csak annyi az igazság, hogy ténylegesen jobboldali gondolkodás már csak nyomokban lelhető fel, amit találóbb volna "mérsékelt baloldali"-nak nevezni.

"Isten – és az általa rendelt hatalom – feltétlen szolgálatára hív minket!" Az Isten egyáltalán nem rendelt semmiféle olyan hatalmat - SAJÁT MAGÁN KÍVÜL - amit feltétlenül szolgálni kéne. Egyelőre egyetlen ember sem nagyobb és erősebb, mint az Isten, úgyhogy egyetlen embert sem kell feltétlenül szolgálni. Ami pedig az Istent illeti, akik a legközelebb voltak hozzá, azok nagyon is mertek perlekedni vele, de ez nem azt jelenti, hogy lázadókká váltak volna. Viszont amit nem értettek, azt nem nyelték le csont nélkül, jó példa erre Jób és Jónás. Az a hatalom, ami a maga iránti feltétlen engedelmességet várja el, nem egyéb, mint zsarnokság. Az Isten a maga részéről megjutalmazta Jóbot, Jónást pedig Jézus nagyon hangsúlyosan emlegette, hozzá hasonlította magát: Lk 11,30 Mert miképen Jónás jelül volt a Ninivebelieknek, azonképen lesz az embernek Fia is e nemzetségnek. Csel 5,29 Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek. Csel. 4,19 Péter és János pedig felelvén, mondának nékik: Vajjon igaz dolog-é Isten előtt, rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, ítéljétek meg! Gal 1,10 Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék. 1 Thess. 2,4 Hanem a miképen az Isten méltatott minket arra, hogy reánk bízza az evangyéliomot, akképen szólunk,. nem úgy, hogy embereknek tessünk hanem az Istennek, a ki megvizsgálja a mi szívünket. Júd 1,16 Ezek zúgolódók, panaszolkodók, a magok kívánságai szerint járók,. szájok kevélységet szól, haszonlesésből személyimádók.

"Azét a hierarchiáét, amely az isteni gondolatból származik, és amely feltételezi, hogy a szuverenitás nem lehet a népé, egyedül csak az Isten által rendelt uralkodóé és a pápáé, és amely szuverenitásnak mindig Istent kell szolgálnia." Ostoba. A szuverenitás az Istené, az uralkodó és a pápa sosem szuverén. Nemcsak Maistre kretén, hanem mindazok sokkal inkább, akik most és itt ugyanezt szajkózzák, azt képzelve, hogy attól, hogy valami marhaságot ismételgetnek, attól az majd igazzá válik. Inkább a Bibliát kéne olvasgatni, hatökrök: Zsoltárok könyve 2. rész 1. Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek? 2. A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen: 3. Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket! 4. Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket. 5. Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében: 6. Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen! 7. Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged. 8. Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait. 9. Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt. 10. Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái! 11. Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel. 12. Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak! És: Mt 15,14 Hagyjátok őket; vakoknak vak vezetői ők: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.

Ami pedig a bizalmat illeti: annak alapja magának az emberi társadalomnak azon természetéből következik, hogy az emberek "falkalények", nem képesek tökegyedül, Robinsonként boldogulni. Az összefogáshoz pedig mindenképpen szükséges bizalom, ennek alapja ugyebár a férfi és nő közti bizalom, ami nélkül egyszerűen nincs gyerek, nincs család, nincs következő nemzedék. Ha a férfi és a nő képtelen együttműködni, képtelen egymással a feladatokat és a javakat megosztani, és elfogadni azt, hogy nem mindenki önfenntartó, és a megtermelt javakból részesülnie KELL annak is, aki annak előállításában akadályozva van - tehát ha ez a bizalmi együttműködés nem jön létre, akkor a következő nemzedéknek lőttek. Tehát önmagában annak a bizalomnak, hogy a másik nem az ellenségem, engem nem kirabolni és megalázni, szolgaságba kényszeríteni, megölni stb akar, hanem vele együtt többre mehetek, mint egyedül - szóval ennek a magatartásnak az alapja a legősibb időktől kezdve benne volt az emberi csoportokban, mert enélkül egyszerűen nem maradhattak volna fenn, valamiféle egymás iránt bizalmat minden emberi csoportnak fenn kellett tartania egymás iránt, ahol már nem egy személy volt, hanem kettő. És hogy ez nem is annyira egyértelmű, arra példa Káin testvérgyilkossága és rémülete, hogy őt is bárki megölheti. Nyilvánvaló, hogy az Isten "büntetése" (mi gyakorlatilag, az ő esetében inkább nevelésnek mondható) arra kényszerítette, hogy valami módon kénytelen legyen megbízni másokban: 1Móz 4,12-17 Mikor a földet míveled, ne adja az többé néked az ő termő erejét, bujdosó és vándorló légy a földön. 13. Akkor monda Kain az Úrnak: Nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám. 14. Ímé elűzöl engem ma e földnek színéről, és a te színed elől el kell rejtőznöm; bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor akárki talál reám, megöl engemet. 15. És monda néki az Úr: Sőt inkább, aki megöléndi Kaint, hétszerte megbüntettetik. És megbélyegzé az Úr Kaint, hogy senki meg ne ölje, a ki rátalál. 16. És elméne Kain az Úr színe elől, és letelepedék Nód földén, Édentől keletre. 17. És ismeré Kain az ő feleségét, az pedig fogada méhében, és szűlé Hánókhot. És építe várost, és nevezé azt az ő fiának nevéről Hánókhnak. Látszik, hogy nem mert sokat bujdosni, gyorsan letelepedett és biztonságos falakkal vette körbe magát, viszont családot alapított és nemzedékek sora támadt tőle, tehát a bizalmatlanság idővel valamilyen szinten oldódott. Azt is lehet tudni, hogy pl a görög mítoszokban a kezdeti istennemzedékek felfalják és megölik a saját utódaikat, mert azoktól is rettegnek, azokban sem bíznak. Tehát ahhoz, hogy az emberi társadalom fennmaradjon, sőt előrelépjen, gyarapodjon, növekedjen, mindenképpen növelni kellett az egymás iránti bizalmat, ez tette lehetővé később a munkamegosztás fejlődését is, hiszen mindazok, akik lemondtak az élelemtermelésről, azoknak muszáj volt bízniuk abban, hogy így is jut nekik elegendő élelem. Sőt nemcsak egymásban kellett bízniuk az embereknek, hanem abban is, hogy maga a természeti körülmény is van annyira kedvező, hogy terem annyi gabona, van annyi hús stb, hogy nem muszáj minden egyes emberi lénynek kizárólag a kaja előteremtésével foglalkozni. Ahonnan a bizalom kiveszik és eltűnik, ott a fejlődés is megáll és visszafelé fordul, pusztulás, hanyatlás következik be, ezt Madách az eszkimó színnel mutatta be, ahol leépült, primitív ember minden szomszédját kiirtja, annyira tart attól, hogy nem képes fennmaradni másokkal EGYÜTT, és sokkal inkább képes boldogulni egyedül. A társadalmi bizalmatlanságot, az emberi atomizálódást anómiának nevezik, ez valóban óriási veszély. Nyilvánvalóan akkor nő meg a szintje, ha a közösségben valóban elharapózik az erőszak és törvénytelenség, csalás, lopás, hazudozás, kíméletlenség, és az embereknek tényleg úgy tűnik, hogy ez a boldogulás egyetlen módja, mert aki tisztességes, azt "kiterítik", ahogy a "koszorús költő" írta. Ennek megakadályozásához pedig igencsak nagy ügyesség kell, és látható, hogy nem is mindig sikerül, és az is látható, hogy a fejlődés bármely pontján megtörhető és elveszthető a bizalom, kialakulhat egyfajta "ember embernek farkasa" állapot. Ez ellen nem az állam nyújt segítséget, mivel az államok többnyire nemhogy csillapítanák, inkább gerjesztik ezt az állapotot, és a társadalmi bizalmi faktor növekedése az államoktól függetlenül megy végbe. Az államok általában rárepülnek mindarra, ami a társadalmi bizalmat ébren tartja és megpróbálják a maguk javára kihasználni azt. Mivel ugyebár az államnak is elemi érdeke az, hogy az alattvalói megbízzanak benne, ezért mindenféle trükkökkel megpróbál maga iránt bizalmat gerjeszteni, de a probléma az, hogy eközben igen nagy sebességgel el is égeti a maga iránti bizalmat, mivel folyamatosan kihasználja az alattvalókat.