Mundruczóval és Nagy Ervinnel folytatódik az SZFE-s kultúrharc

„Megszólalásom kiváltó oka, hogy Mundruczó ismételten véleményt nyilvánított a színművészeti egyetem újonnan kinevezett tanáraival szembeni aggodalmairól. Mindezt természetesen egy szélsőbalos felületen, hol máshol. Mint írja: »Egészen elképesztő, amit letettek az asztalra a diákok, a volt tanárok és azok, akik még állományban vannak a régi rendszerből.« Meglátásom szerint az újonnan kinevezettek döntő többsége a színművészetin végzett. Így árnyalnám Mundruczó kijelentését, hogy itt egy tradíció bedarálásáról lenne szó. Pusztán az ugyanennek a tradíciónak a részét képező azon művészek, alkotók fognak végre szerephez jutni, akiket az eddigi kánon nem engedett érvényesülni.

Mundruczó azt is írja, hogy »a most érkezők szakmai múltja összehasonlíthatatlan a régi csapatéval«. Ugyanitt az is elhangzik, hogy »de kétharmadukat én nem is ismerem sehonnan, szóval maradjunk annyiban, hogy ismeretlenekről vagy jót, vagy semmit«.

Meg szeretném jegyezni, hogy a szakmai múlt megteremtéséhez elengedhetetlenül szükséges a több évtizedes múltra visszatekintő szakmai munka és annak a jelenben való végigélése. A »régi csapat« nem vitatott szakmai múltja nem érv a most kinevezettekkel szemben, nem beszélve arról, hogy az általa ismert egyharmaddal szembeni fenntartásairól sem fejti ki véleményét. Ezt az összevetést 30-40 év múlva lehet tisztességesen elvégezni, amennyiben a megválasztottaknak is változtatás nélkül lesz módjuk végigdolgozni pár évtizedet.”