Lélek és profitráta

„A 2008-as világgazdasági válság a neoliberális gazdasági modellnek nem az első válságjele, válságperiódusa volt, mindazonáltal az addigi legsúlyosabb. A nemzeti kormányok ebből a nagyburzsoáziát kimentették, a válság terheit pedig a már addig is kizsákmányoltakra, az alullévőkre hárították.

Ekkortól tömegessé vált az elszegényedés, a bizonytalanság, és kiugróvá az egyenlőtlenség, mely önmagában is egy védelmező apafigura keresésére indította az embereket. Egy olyan apafigura keresésére, akitől nem csak egzisztenciájuk megmentését, de a neoliberalizmus évei alatt megingott, sok esetben összeroppant, vagy ki sem alakult, és a válságban még inkább védtelenné vált személyiségük »újraszerkesztését« is várhatják. Akitől végre megtudhatják, hogy kik is ők valójában – akitől identitást kaphatnak. És nem utolsósorban, aki megmondja, kik a bűnösök rossz életükért.

A baloldal ebben a történetben nem igazán rúgott labdába: legerősebb vonulata, az alterglobalizációs mozgalom volt, mely látensen valamiféle globális identitást is ígért az embereknek, és sok ok miatt nem volt képes felmutatni egy jövőre vonatkozó releváns víziót, főként pedig megoldást az emberek mindennapi életének akut válságára – ezért a 2008-ban kirobbanó válság időszakában elhalt. Kudarcának egyik fontos lélektani oka természetéből is következik: döntően a neoliberális kapitalizmus strukturális válságának magyarázatával állt az emberek elé, ezen struktúrák meghaladására kívánva mozgósítani őket, a meggyötört, regresszióba került társadalom azonban nem volt fogékony erre az üzenetre és felhívásra: bűnösöket akartak látni, és megfellebbezhetetlen tekintélyeket, akik helyreállítják a rendet.

És az ilyen tekintélyszemélyek, az erős apa megtestesítői színre is léptek – berobbant a szélsőjobboldal, mely kitermeli ezeket a szereplőket. De történelmi elődeik nyomdokain lépkedve, és a neoliberális elnyomó apparátushoz hasonlóan, ők is pszichopolitikával, valamint egy annak megfelelő identitáspolitikával dolgoznak: autoriter pszichopolitikával és autoriter identitáspolitikával.”