A kommunizmus kísértete

„Egy évvel ezelőtt készített és jelentetett meg a Mandiner egy interjút Rod Dreher íróval, a The American Conservative főmunkatársával.  Azóta megjelent könyve ötletéről beszélve Dreher elmondta, hogy az amerikai közéleti viszonyok a kommunista időkre emlékeztetik a kelet-európai disszidens ismerőseit, és akik bírálni merészelik a progresszív ideológiát, azokat ellenfeleik személyükben és szakmailag is megpróbálják lejáratni.

Különben is, az amerikai kultúrában és értelmiségi stílusban mélyen gyökerezik a verseny és az ellenfél intellektuális megsemmisítése; már az egyetemi hallgatóktól is elvárható a tanári tekintély megkérdőjelezése, olyan kérdések feltétele, amelyekkel tanáraik korlátait vagy inkonzisztenciáját tudják bizonyítani.

Az értékrendi-ideológiai felsőbbrendűség sem a politikában, se a tudományos és a művészeti világban nem számít újdonságnak. Akik ismerik a rendszerváltás előtti időszak sajátosságait, akár közvetlen vagy közvetett ismereteik vannak a kádári puha diktatúra működéséről, azok számára túlzónak tetszhetett Dreher és emigráns ismerősei megállapítása.

Január 6-val azonban új időszak kezdődött Amerikában, a Capitoliumnál történtek után Trump fiókjait zárolták a közöségimédia-szolgáltatók. Nem a megengedhetetlen tartalmakat blokkolták, hanem a személyt listázták.

A szólás- és véleményszabadság korlátozása csakúgy, mint az állásvesztés és az egzisztenciális ellehetetlenítés ott elsődlegesen magánszereplők, társadalmi szervezetek, egyetemek, kiadók és vállalatok fellépésének eredménye.

A mögöttes társadalmi feszültséget a politika nem tudta tompítani, sőt megosztottságával maga is szította az indulatokat. A választásokon a Kongresszusban többséget szerző Demokrata Párt és a Biden-adminisztráció előtt két lehetőség áll: 1) jogi és politikai gesztusokkal, a kiszolgáltatottak védelmével változtathat a helyzeten, megpróbálhatja megtörni a megosztottságot és a gyűlöletspirált; 2) eltűri és/vagy maga is aktívan kiveszi a részét a Trumpot támogatók ellehetetlenítésében. Az elsőre a beiktatási beszéden kívül egyelőre semmi sem utal, a másodikra egyre több. Aki másként gondolkodik, jobban jár, ha nem politizál, mert a szólásszabadság hazájában »[A] sorsunkat meghatározó tényeket sem illik néven nevezni«, s »[A]kire megharagszanak, arról kimutatják, hogy születése pillanatától gonosztevő«. A két idézet nem Dreher könyvéből, hanem Eörsi Istvántól származik. Gyűlnek a további ötletek és hivatkozások a könyv folytatásához. Kísértet járja be Amerikát – a kommunizmus kísértete”.