A klímavédelem területén is diadalmaskodott a józan ész

„Végül felülkerekedett a józan ész, és Európa az ideológiai viták helyett a világjárványra, illetve annak negatív gazdasági hatásainak kezelésére tud koncentrálni. Sikerült elkerülni, hogy a költségvetésen keresztül politikailag zsarolni lehessen egyes tagállamokat annak érdekében, hogy azok megváltoztassák álláspontjukat bizonyos fontos kérdésekben.

A közösségi források kifizetéséhez fűzött feltételrendszerről szóló vita mellett azonban több másik, az elkövetkezendő évek mindennapjait jelentős mértékben meghatározó témakör is az uniós csúcs napirendjét képezte. Az Európai Tanács a csúcson azt is jóváhagyta, hogy az 1990-es bázisévhez képest 2030-ig legalább 55 százalékkal kell csökkenteni az Európai Unióban az üvegházhatású gázok kibocsátását, amely a jelenlegi 40 százalékos célkitűzéshez képest jelentős ambíciószint-emelést jelent. A klímavédelmi elköteleződés mértékét jól szemlélteti, hogy a következő uniós költségvetés és gazdaságélénkítési csomag pénzügyi forrásainak legalább 30 százalékát klímavédelmi célokra kell fordítani. A brüsszeli csúcson a vita érdemi része nem is annyira a legalább 55 százalékra emelésről szólt, hanem a célszám eléréséhez szükséges keretfeltételekről.

Magyarország jó alapokkal indult neki a tárgyalásoknak, ugyanis hazánk európai összehasonlításban klímabajnoknak tekinthető, mivel kiemelkedő kibocsátáscsökkentési eredményeket mondhat magáénak: 1990 óta mostanáig 33 százalékkal csökkentette üvegházhatásúgáz-kibocsátását, így azon 12 tagállam között van, amelyek túlteljesítik az uniós átlagot. Néhány, magát zöldországnak kikiáltó tagállam azonban messze nem tud ilyen eredményeket felmutatni. Ausztria, Spanyolország vagy Portugália például nemhogy csökkentették volna, hanem 1990-hez képest még növelték is a kibocsátásukat. Ennek ellenére ezek a tagállamok voltak a tárgyalások során a leghangosabb szószólói a célemelésnek. Az uniós klíma­semlegességi elköteleződés komolyságának megőrzése és a méltányos teherelosztás biztosítás érdekében a tagállamok teljesítése közötti nagyobb konvergencia elérése mindvégig kiemelt részét képezte a magyar álláspontnak.”