Hol tartunk most?

„Nagyon komoly dolog ez a járvány, és a neheze még hátra van. Ha az összesített nemzetközi adatokat nézi az ember, világosan látszik, hogy már nem is a második, hanem a harmadik hullámban vagyunk, és a tendencia azt mutatja, hogy súlyosbodik a helyzet.

Ami a fertőzés-számot illeti, az első hullám valamikor április 10. körül tetőzött, napi 90 ezer új fertőzéssel. Ezt azonban nem csökkenés, hanem stagnálás követte, innen emelkedett föl a második hullám, ami július legvégén ért a csúcsra, napi 290 ezer új fertőzéssel. Innen megint nem csökkenés, hanem stagnálás következett nagyjából szeptember végéig. Innen újabb hullám indult, és tart most is, immár napi 500 ezer új fertőzéssel.

Az elhunytak számából ugyanígy három hullám olvasható ki, de jól látszik, hogy a világ egészségügye egyre fölkészültebben küzd a járvánnyal. Az első hullám a csúcsát április közepén érte el, hét napos átlagot számítva napi 7 ezer halálesettel. Innen jelentős csökkenés következett, az első hullámvölgy május végén alakult ki, napi 4 ezer halálesettel. Innen lassú emelkedés következett, egészen augusztus 10-ig, 6 ezer esettel, majd október elejéig ismét csökkenés jött, 5 ezres szintig. Azóta azonban jelentős emelkedés van, a napi halálesetszám közelíti a 6 és fél ezret, ami már csak ötszázzal marad el a legrosszabb időszaktól, és a tendencia emelkedő.

A világot bezárni mégsem lehet. Csupán két lehetőségünk marad: betartani a szabályokat és remélni, hogy minél hamarabb elkészül a vakcina.”