„Nem véletlenül, hiszen már a kormány létrejötte sem volt éppen demokratikus. Az egy évvel korábbi választásokon az Öt Csillag Mozgalom lett a legerősebb önálló párt, a legtöbb szavazatot viszont a jobbközép szövetség kapta, amelynek meghatározó pártja a Liga. Az ötcsillagosok rendszerellenesnek, euroszkeptikusnak indultak, alapjövedelemmel és hasonlókkal kampányoltak, de azóta lehetett gyanakodni némi irányváltásra, amikor lázadó képviselőik betűrték az ingüket, és a liberális frakciónál kezdtek kilincselni, sikertelenül.
Felbolydult az európai establishment 2018-ban, amikor koalíciót kötöttek a valóban euroszkeptikus, sőt, jobboldali és bevándorlásellenes Ligával. Matteo Salvini belügyminiszter hivatalba lépése első napjaiban már egy menekülttáborba ment helyzetjelentést kérni, majd sok európai politikustól szokatlan módon elkezdte beváltani az ígéreteit, összehozott egy szigorú migrációs és biztonsági csomagot, megállította a migránsokat szállító NGO-hajókat az olasz partoknál. Egy év alatt a Liga népszerűsége kétszeresére nőtt, az ötcsillagosoké felére csökkent.
Aztán jött a törés, Salvini szerint már nem lehetett tovább együttműködni az ötcsillagosokkal, a Liga kilépett a kormányból. A politikában csak Salviniéknek és a jobboldalnak lett volna érdeke egy új választás, Sergio Mattarella elnök nem is írta ki. Az olasz népnek is érdeke lett volna persze, de őket nem kérdezte meg az államfő. Így született meg, a demokráciát megcsúfolva, az Öt Csillag Mozgalom és a Demokrata Párt kormánya. Választást nem tartottak, csak új többséget hoztak össze a parlamentben.”