„Az Index.hu újságírói éltek a lehetőséggel, és egy megalkuvásra hajlamos társadalomnak mutattak példát, amikor egységben, egyemberként tépték cafatjaira az Orbán-rezsim lekenyerező ajánlatát. Azért tettek így, mert hisznek egy hivatásban, aminek parancsolatai szabadság, pártatlanság és függetlenség, és hisznek a szakmájuk méltóságában. Roppant bátorság kell ahhoz, hogy a hivatásod becsületét és minőségét az egzisztenciád elé helyezd. Ők egy olyan magyar korszellemben tettek így, amikor szinte senki sem tesz így. Ezek az emberek a mai napon munkanélküliek. Ők viszont ma is tükörbe tudnak nézni, és biztos vagyok benne, hogy jutalmul az eddigi sok százezres közönségüket, ha együtt maradnak, meg fogják tudni sokszorozni.
Ahhoz, hogy egy szerkesztőség egyemberként álljon ki a szakmája becsülete mellett, kellett egy vezető, egy főszerkesztő, aki elsőként demonstrált erőt és morált. Ha sokkal többen hinnének a szakmájuk méltóságában úgy, mint Dull Szabolcs, akkor ma nem egy gyáva kicsi ember rendszerében élnénk. Akkor nem csicskultak volna be (tisztelet a kevéske kivételnek!) a kórházak, az iskolák, az egyetemek, az iparkamarák, az ügyészségek, a bíróságok, a közmédia vezetői egy gyáva kicsi embernek. Akkor a magyarok tudása, egészsége, gazdasági lehetőségei, igazságérzete, informáltsága európai, és nem keleti színvonalon lenne. Mert a politikának nem lenne más választása.
»Politikusként nem szabadna ezt leírnom«, de sajnos az a nagy büdös helyzet, hogy a fent példálózóan sorolt hivatások vezetői hasonlóan gyáva kicsi emberek, mint Orbán Viktor. Az ember, aki pénzért, hatalomért, és komplexusból elárulta azt a hivatást, amit többek között mi momentumosok is űzünk tisztességgel, becsülettel, egyenes gerinccel. Nekem politikusként az Index tükröt tartott. Jelentőségénél fogva a legnagyobb tükröt. Kíváncsian néztem bele nap mint nap, hogy lássam, megismerjem, és megértsem azt a helyzetet, amiben az ország, a világ, és az emberek vannak. Azért akartam megérteni, hogy tudjam, min kell, és min nem kell változtatnunk. A változtatáshoz és változáshoz pedig mindig bátorság kell. Ahogy egy felmondáshoz is.