„A Magyarországra boruló sötétség hirtelen több árnyalattal lett sötétebb, a hatalom titkai több fokozattal lettek elrejtettebbek, az ellenzék dolga sokat nehezedett ettől az egyetlen döntéstől. Nyilván sok mindentől függ, hogy ezt a veszteséget vállalhatónak tartjuk-e. Aki a lemerülésben, kibekkelésben hisz, az a szerkesztőség felrobbantását biztos helyteleníti. Aki szerint az Index túl korán, magától omlott össze, az se tapsol. Csakhogy látni kell, hogy az Index jelentette befolyás, biztonság részben gyengeség is volt, mert személyükben és kollektíven is zsarolhatóvá tette az újságírókat és részben illúzió is volt, mert az Index minden pótolhatatlansága mellett is csak egy sajtótermék volt. A NER, az autoriter rezsim kiépülésének igazi korlátját csak az állampolgárok tömegei jelenthetik, nem egy lap.
A NER egyetlen pillanattal sem fogja túlélni azt, amikor az állampolgárok tömegei szembefordulnak vele, de az Index szerkesztőségének kooptálódása a NER-be ezt a fordulatot korántsem valószínű, hogy elősegítené, hiszen legitimálna egy ellenséges hatalomátvételt. Egy szakmai integritását megőrző Index igen, a rezsimbe betagozódó, gleichschaltolt Index nem.
És itt jön a negyedik és ötödik veszteség: az integritás és a kollektív cselekvés képességének elvesztése. Ne beszéljünk mellé: ha a szerkesztőség a helyén marad, akkor az integritásuknak lőttek és megindul az a folyamat, amelyben mindenki egyesével lesz kénytelen túlélési stratégiát keresni magának. Ebből egyenesen következett volna az Index origósodása és az indexes újságírók persze végül ugyanúgy kiszorultak volna a lapból, mint ahogy most történt, az önkéntes kilépéssel. Csak egy kis időt nyertek volna, mást semmit. Mindezt nem a politika természetére botfülű, mindenféle kompromisszumot mereven elutasító emberként mondom, hanem tárgyilagosan. A NER egész története a közvetlen politikai kontroll folyamatos, fáradhatatlan kiterjesztésének története. Tipikus hatalomgyakorlási eszköze a manipuláció, a kooptáció és az erőszak keveréke.”