„Cukisodás volt a beceneve annak a folyamatnak, illetve szándéknak, amellyel a Jobbik papíron nemzeti-radikális, egyesek szerint inkább náci és antiszemita pártból úgynevezett néppárttá kívánt alakulni.
Ez volt Vona Gábor mesterterve, a nagy menetelés a cigányozástól és a zsidók listázásától a Spinoza-házig és tovább. Totális ideológiai önfeladás rapid tempóban, vonakodó, ám végül lelkes fogadtatás az Orbán-ellenesek szintén minden önazonosságtól és valódi értéktől mentes táborából.
Azért persze nem ment ez annyira simán, az elvtelenség gyakorlásában mindig vannak döccenők. Ha csak azt nézzük, most megint mi folyik a Jobbikban, előbb juthatnak eszünkbe a kommunista pártok véres belső leszámolásai, mint a cukisodás. Bolsevik tempó ez a javából.
A maradék pozíciókért való marakodás persze érthető, hiszen a Vona-projekt nem jött be, egyre kevesebb
a jutalomfalat. Simicska pénzével sem sikerült megszerezni 2018-ban a hatalmat, még úgy sem, hogy addigra
az egykori gárdisták szinte betagozódtak az összellenzéki térfélbe. Csakhogy együtt is kevesek voltak.
Aztán az ötletgazda és a szponzor lelépett, a megtépázott maradék pedig hamar egymásnak esett. Az első fordulóból Sneider Tamás került ki győztesen, Toroczkai László azonban alapembereket vitt magával mozgalmába. Nem sokkal később jött az újabb menet, ahol a korábban szintén cigányozó és zsidózó Jakab Péter lett a befutó.”