Johannis, aki Iohannis

„Herczeg Ferenc – akiről mindenkinek van véleménye mostanában, de akit szinte senki sem olvas – 1902-ben könyvet állított össze négy újságcikkéből Német nemzetiségi kérdés címmel. Más, figyelemre méltó megállapításai mellett összehasonlítja a bánsági svábokat és az erdélyi szászokat, és úgy találja, hogy az előzőek minden külső és belső nyomás ellenére határozottan magyarbarátok, míg az utóbbiak a német birodalmi eszme hívei, elzárkózó, telepes mentalitású emberek.

Persze, A hét sváb írója, aki Versecről Szegedre és Budapestre szakadva magyarrá lett mindenféle értelemben, már csak az életrajzából fakadóan sem vélekedhetett másképp. Az erdélyi szászok viszont valóban csak gazdát és impériumot váltottak 1918-ban, és ebben semmi szégyellnivaló nincs. De vissza is szaladhatunk pár évszázadot. Ha elolvassuk Móricz Erdélyének első kötetét, és megértjük, hogy Báthory Gábor és a szász bíró miért gondolja és mondja azt, amit, akkor megértjük, hogy a szászok, bármilyen derék iparosok, szorgalmas földművesek voltak is, soha nem váltak Erdély igazi lakóivá – csak művelték, de nem osztoztak a sorsában.

Amikor Klaus Iohannis minapi kifakadását vesszük górcső alá, mindenekelőtt a fenti állításunkra kell figyelmeztetnünk. Lehet, hogy Románia elnöke kisebbségi sorból érkezett, de egészen másképp, mint a magyarok. Bár janicsárok akadnak itt is, ott is, a nevét elhagyó képzeletbeli Kovács Csabát, aki Csaba Covaci-ra vált, saját közössége árulónak tartaná, a románság pedig minimum gyanakodva figyelné. A Johannisból Iohanissá, vagyis szászból románná váltó elnökkel ugyanakkor semmi gond. Gond csak azzal van, ha kinevezése után évekkel is még bárki kételyt támaszt azzal kapcsolatosan, hogy Románia elnökeként pontosan úgy beszél, cselekszik majd, ahogyan elődei és utódai is teszik.

Világosan kell látni, hogy Iohannis elnök magyarellenes kirohanása és az a szöveg, hogy Erdélyt majd jól visszaveszik a magyarok, ha a hős román nemzet a szociáldemokratákra hallgat, belpolitikai indíttatású. Ez a szöveg nagyjából már Erdély birtokba vételének másnapján félelemfullánkként fúródott a szívekbe, átívelt a királyi és vasgárdista-korszakon, mondogatták Ceaușescuék éppúgy, mint Iliescu vagy Băsescu, hogy csak elnököket említsek. Iohannis persze nem a magyarokra figyel, az emberei gondosan kiszámolták, hogy velük vagy nélkülük is elnök lett volna legutóbb, a legközelebb pedig még messze van. Itt és most elő kellett venni a legostobább, legalpáribb magyarozást, még egy paródiát is előadott az elnök úr, magyaros kiejtéssel humorizált egy cseppet. Megszólalásának célja a román emberekben lappangó, nemzedékeken át gondosan beléjük táplált magyarellenesség felszítása, s hogy ezt a gerjedelmet ügyesen rátukmálhassa politikai ellenlábasaira, akik mellesleg ugyanolyan magyarellenesek von Haus aus, mint ő.”