„Tisztelt Főigazgató úr!
Bár politikai nézeteink különböznek, azt kevesen tudják Magyarországon vitatni, hogy Ön a nemzeti kultúra egyik elkötelezett őrzője. Megszólalásaiban és korábbi kormányzati szerepvállalásában mindig kiviláglott, hogy a nemzeti kultúra szívügye. Ezért is fordulok Főigazgató úrhoz. Bizonyára Főigazgató úr is értesült arról a nemrég beterjesztett törvényjavaslatról, amely kivenné a kulturális dolgozókat a közalkalmazotti státuszból. Mivel a közgyűjteményi dolgozók jelentős többsége közalkalmazott és az Ön intézményében is közalkalmazotti státuszban dolgoznak a munkatársai, feltételezem, figyelemmel kíséri a kulturális dolgozók helyzetét.
Bizonyára Főigazgató úr is egyetért abban, hogy a közalkalmazotti státusz védettséget jelent a munkaerőpiac logikájával szemben és a kulturális örökség megőrzésén dolgozó honfitársainkat kiveszi a piaci logika alól. Mivel a kulturális örökségünk nem őrizhető meg a piaci logika alapján így az örökségünk védelmén dolgozó honfitársaink tevékenysége sem mérhető a piaci hatékonyság szerint.
Ezért arra kérném Főigazgató urat, hogy tiltakozzon a törvénytervezet ellen és álljon a kultúra oldalára. Nyugtassa meg a kulturális örökségünkért aggódó honfitársainak és a kiszolgáltatottságtól tartó kulturális dolgozókat, hogy a polgári oldal is a kulturális dolgozók és örökségünk védelme mellett áll. Bár kétségtelen, hogy a 6%-os béremelés egy jó lépés, Főigazgató úr is tudja, hogy a mai napig elmaradt a valódi béremelés és az életpályamodell bevezetése is.
Van, mi nem eladó. A kultúra ilyen. Gondolom, hogy Főigazgató úr egyetért.
Válaszát várva,
Ungár Péter”