Nem lúzerség magyarnak lenni!

„Tavaly fejezte be Hunyadi János életével foglalkozó első, tíz részes sorozatát. A tíz rész több mint tíz év alatt készült el. Mi változott az Ön történelem-szemléletében az elmúlt évtizedben? Mit lát másképpen, mint amikor megkezdte az írást?

A sorozat egyre terebélyesebbé válik, úgyhogy a tizedik kötet az előzetes tervekkel ellentétben nem a befejező rész lett. További két kötetben igyekszem ezt a hatalmas, hömpölygő epikus történetet lezárni, természetesen a tizenkettedik részben a nagy nándorfehérvári ostrom felidézésével.

A sorozat kötetei nagyon népszerűek, ha jól tudom, háromszázezer feletti eladott példánynál járnak, ami Magyarországon igen kiemelkedő. Mi jelenti a sikert, milyen társadalmi igényeket, várakozásokat tölt be a sorozat?

Azt hiszem, a siker legfőbb oka az, hogy a magyar társadalom végletesen ki volt és ki van éhezve a nemzeti, hősi múltat felidéző, élvezetes alkotásokra. Az elmúlt évtizedekben annyi bűntudatkeltésnek voltunk kitéve, olyannyira előtérbe kerültek történelmünk tragikus, depressziós eseményei, hogy már-már az a benyomás alakulhatott ki egyesekben, hogy magyarnak lenni biztos lúzerség.

Holott históriánk bővelkedik gyönyörű, felemelő, hősies eseményekben és korszakokban. Ezeket jórészt tudatosan félresöpörték. Mivel elhallgatásra, mellőzésre semmi okunk, nyugodtan lehetünk büszkék mindazon hőstettekre, melyeket őseink megcselekedtek a haza érdekében. A Hunyadi sorozat egy hősies korszak krónikája, hús-vér emberekkel, átélhető feldolgozásban.

Több éves kutatásai, utánjárása után hogyan látja, melyek azok a tények, sarokpontok, melyek nincsenek kihangsúlyozva a magyar történelemoktatásban, történelmi emlékezetben?

Inkább úgy fogalmaznék, hogy rengeteg kibeszéletlen korszak homályát kell eloszlatnunk. A szocialista történelemszemlélet és oktatás csúsztatásait, ideológiai dogmáit a történészek már elkezdték feloldani, de társadalmi szinten sok a berögzöttség. Érdekes, hogy még ma is történelemhamisításról beszélnek azok, akik ragaszkodnak a hamis dogmákhoz, a marxista szemléletmódhoz, és az ezekhez kapcsolódó nézetekhez, s fel vannak háborodva, amikor a fiatal történész nemzedék elkezdni helyére illeszteni a széthullott darabokat.

A Hunyadi-sorozat mellett elkezdek például egy új, nagyszabású történelmi családregény-sorozatot, amely az első világháborút, az azt követő kataklizmákat, forradalmat, széthullást, vörösterrort, fehérterrort, országcsonkítást, újrakezdést vezeti végig magyar családok sorsán keresztül.

Megannyi kibeszéletlen vagy politikailag zsákutcába juttatott téma; megannyi konfliktusforrás. Meggyőződésem, hogy amíg ennek a korszaknak nem tudjuk átélni az eleink által megélt érzelmeit, nem tudjuk az ő szemükkel látni a történteket, addig társadalmi szinten nem is tudjuk feldolgozni a történteket. Persze ehhez sok falat kell ledönteni, és lesznek, akik nagyon fel lesznek háborodva ezeken a regényeken. De ezt a munkát akkor is el kell végezni.”