»Feltárni feltárták ugyan, de ez semmit nem változtatott mindazon az általános lelki, erkölcsi, szellemi lezüllésen, ami a nyugatias társadalmakat most már évszázadok óta meghatározza. A nyugatias modernitás legfőbb létszerveződési elvét ugyanis a biológiai és fizikai élvezetek kielégítésére alkalmas anyagtömeg mennyiségének szakadatlan növelése adja. Ez a szerveződési mód nem tud létezni anélkül, hogy ne szolgálna újabb és újabb hedonista élvezetekkel, és azonnal végzetes legitimációs vákuumba kerül minden főszereplő, a nagy tőkestruktúrák, a pénzhatalmak urai, a gigantikus szolgáltatóipar, a hamis élvezeteket propagáló globális reklám- és médiahatalom. De legfőképpen a mindezt technikailag üzemeltető politikai establishment.
Ám az önmaga totális kiszolgáltatottságára és kifosztottságára reflektálni már régen képtelen nép, amely az úgynevezett demokráciákban csak arra hivatott, hogy létével elfedje azt a kegyetlen diktatúrát, amit éppen az imént említett struktúra gyakorol felette, csak azt érzi, hogy most valami miatt nem működnek az életét megalapozó planetáris élvezetipari művek. Már ez is indulattal tölti el, ami csak fokozódik attól, hogy ráadásul még azt is követelik tőle, hogy engedelmeskedjen a szigorú járványügyi előírásoknak. Arról már nem is beszélve, hogy akárcsak minden eddigi súlyos válságot követően, a nép hamis látszatokra épülő élvezetuniverzumát üzemeltető tőkestruktúrák teljes összeomlását elkerülendő – bár leginkább a nép hullik a semmibe –, mégis vele fogják megfizettetni az őt kifosztó gépezetek »megmentését«. Hogy aztán, ha majd végre »rendeződik« a helyzet, akkor újraindulhasson a planetáris szórakoztató-kifosztó gépezet.
Ám van egy rossz hír, a helyzet nem fog »rendeződni« –, abba a legsötétebb léthazugságokra épülő világba már soha többé nincs, mert nem lehet visszatérés. És azért nincs visszatérés, mert maga ez az ócska díszletvilág mutatta meg, hogy mennyire nincs. Kivételesen az Európai Unió is észleli, hogy most nem a hamis hivatkozási alap bunkósbotjaként használt fennkölt, az örök értékekre való üres hivatkozás a célravezető stratégia, és pillanatok alatt széthullhat, ha nem cselekszik.”