A baloldal újratervezése

„Ma még korai megjósolni, milyen világ köszönt ránk a járvány megfékezése után. Rövid távon feltehetően az 1945 utáni korszak legsúlyosabb gazdasági válságával kell szembenéznünk. A jelenlegi gazdasági rend hívei máris azzal vigasztalnak minket, hogy az ilyen válságok után az újjáépítés gyors szokott lenni, és a teljesítmény hamar eléri a válság előtti szintet. Csak arról nem beszélnek, hogy az újjáépítés általában a korábbitól élesen különböző politikai és gazdasági modell bevezetésével történt. Az első világháború nemzetállamokat teremtett a birodalmakból, a nagy világválság és a második világháború után a széles körű államosítás és az állami jóléti rendszer kiépítése adott lendületet a fejlődésnek a nyugati világban.

A koronavírus globális járványa néhány hét alatt axiómává tett sok mindent, amire eddig kevesen gondoltak. Kiderült, hogy az általunk irigyelve tisztelt, gazdag nyugati demokráciáknak sincs több eszközük egy ilyen kór ellen, mint a kevéssé gazdag, vagy kevéssé demokratikus országoknak. Világossá vált, hogy az Európai Unió lényegében a tagállamok kormányainak együttműködési szervezete. A nemzetállam a valóság, a többi legfeljebb tetszetős kirakat. Kiderült, hogy az »európai állampolgárság« nehéz időkben nem létezik, mindenki bezárkózik a maga államhatárai mögé.

Itthon egyik napról a másikra világossá vált, hogy a szépen hangzó liberális teóriák ellenére végső soron csak az államra számíthatunk. Csak az állam tudja megszervezni a védekezést, vészhelyzetben mindenki az államtól várja a támogatást, a rendszabályokat, az élet és a halál kézben tartását. (Az ellenzék számonkérhetőbb felhatalmazással, de ugyanúgy az államban gondolkodik.) A sokak által megváltónak kikiáltott magánegészségügy lehetőségeiről most szó sem esik. A konjunktúra éveiben extraprofitra is szert tevő hazai és nemzetközi nagytőke sem vállal magára semmit a terhekből, sőt, a kisembereket félretolva máris állami pénzekért kuncsorog. Amiben bízhatunk, amitől az életünk függ, az a félig szétvert állami egészségügy maradéka, a megtizedelt köztisztviselői kar, a meggyengített és elkedvetlenített rendőrség. Általában mindazok, akik profit helyett kötelességben, szolgálatban, társadalmi felelősségben gondolkodnak.

Mindez páratlan esélyt kínál a magyar baloldalnak és benne az MSZP-nek arra, hogy szakítson az eddigi óvatos, a »gazdasági realitásokat« kifogásként emlegető politikájával.”